Irodalmi Szemle, 2020
2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Lapis József: A tökéletes trükk. Polgár Anikó Paleocsontevés című könyvéről (kritika)
Az eddigi versek alapjan szoba hozott jelensegek atjarjak a kotet szovegeit. A dolgok lelkesitese jellemzoje rogton a masodik munek, A kiszurt lepcsonek is, amely vers egyebkent a lancmesek logikajara szervezodik („A suni fel, hogy legurul, I es megszurja a lepcsot. I A lepcsd fel, hogy kilyukad, I es kifolyik a labunk.” Stb.). Alapvetoen azert hasznalom a lelkesites kifej ezest, s nem az emberiesitest vagy antropomorfizaciot, mert peldaul a felelem nem csak az ember szamara eloallo tapasztalas - am az is igaz, hogy a muben olyan, reszben a jovore iranyulo felelmek is megjelennek, amelyek megiscsak inkabb human jegyek. (S peldaul kesobb A pok cimu koltemenyben mar egyertelmu antropomorfizaciora leliink: „ A pok siet haza a halojaba. IA pokapuka a kicsinyeihez.” Talan epp ezert zavarbaejto, hogy itt aztan a pok elfogyasztasarol lesz szo.) A kotetbeli harmadik vers, a Siinigyerek tovabbviszi az eldzonek egy motivumat (ugye: a sunt), s a metamorfdzis jelenseget hozza jatekba („Ha tiiske none a hatamon...”). Az eddigiekbol is kitunik, hogy a muvek osszefiiggnek egymassal, vonalvezetesiik nem esetleges - ezt a linearis osszefuggesrendet az a kepi megoldas is alahuzza, mely szerint szaggatott vonal koti ossze a verscimeket: mintha valakinek a nyomvonalat kovetnenk. Ez a szaggatott vonal sorvezetokent visz vegig a konyvon, egyszerre rendkiviil egyszeru, hagyomanyos szemleletu, megis ujszeru megoldas. Rairanyitja a figyelmiinket arra, amirol egyebkent hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy a verseskonyv bizony szerkesztve van - ez pedig kifejezetten j61 szerkesztett. S ebbol a szempontbol jol megirt, hiszen nagyon tudatosan mozdulnak at egyik murol a masikra a motivumok, gondolatalakzatok („Kivagtak itt egy nagy fasort.” [10.] => „Kivagtak a fakat.” [12.] => „Kivagtakeloszor afakat...” [13.]). A Paleocsonteves koltemenyei igencsak kiilonosek. Arrol van szo, hogy ha a gyerekirodalmat a markazas es konyvkiadas alapjan kategorizaljuk (tehat a konyvtargyban anyagiasult szerzoi-kiadoi intencio felol), akkor ez alapvetoen gyerekkonyv. Ha viszont azt gondoljuk, hogy a konyvtargyi kontextustol fuggetleniil bizonyos poetikai vagy tematikus jegyek alapjan nagyjabol el tudunk kuldniteni egy olyan szovegcsoportot, amelyet gyerekversnek neveziink, akkor ezen kotet muvei tobb izben kilepnek ebbol a megannyira heterogen es szettarto csoportbol is. Ezt egyebkent onmagaban sem pozitiv, sem negativ ertekiteletnek szanom: nem attol lesz jo vagy rossz a (gyerek)vers, hogy affirmative vagy felforgatoan viszonyul valamilyen kolteszeti hagyomanyhoz. Termeszetesen azonnal onhelyesbitessel elek: nyilvanvalo, hogy a felforgato viszony bizonyos szinten affirmativ, amennyiben egy hagyomanyt jol erzekelhetove tesz: sok esetben epp a transzgresszio szembesit a hatarokkal, raj-
