Irodalmi Szemle, 2020

2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Lapis József: A tökéletes trükk. Polgár Anikó Paleocsontevés című könyvéről (kritika)

zolja ki a konturokat. (Ugy gondolom, hogy az utobbi idok gyerekkolteszeti teljesitmenyebol leginkabb Kollar Arpad Milyen maddr cimu kotete az, amely ebbol a szempontbdl rokonithato recenzealt kdnyvunkkel - azzal a kiilonbseggel, hogy mig a Kollar-kotet tobbfelekeppen hasznositja a lira erzeki dimenziojat - hangzossag, versdallam, ritmus addig Polgar Aniko szabadversekkel dolgozik.)

A Polgar Anikd-versek kifejezetten zavarba ejtdek es gazdagok - kedvem tamadna kivetel nelkiil (na jo: nehany kivetellel) mindegyiket sorra venni, es ertelmezni. Barmit is tartsunk arrol, hogy mennyire jok, az biztos, hogy sokat lehet gondolkodni rajtuk. Engem hatarozottan megallitanak, es arra kesztetnek, hogy idozzek el naluk, veliik. A meg csak nem is a legosszetettebbek koze tartozd Csigagyerek cimu muben peldaul erdekes nezdpont-elmozdulasokat tapasztalunk. Elobb a(z antropomorfizalt, vagy mondhatjuk ugy is, gyerekszemszogbol latott es elbeszelt) csigarol kapunk allitasokat: „A hangyanak van laba, a csiganak nines: I hiaba varja az anyukaja, I hogy negykezlabra alljon, I csak csuszkalni tud, mint en a parketten.” Itt tehat belep az „en”, a beszelo. Hogyan is kapunk rola kepet? Mintha egy embergyerek lenne, aki mar nem babakoru, hisz mar nem sajatkent beszel, amikor azt mondja: „De azert iigyesen emelgeti a fejet, I mint a hasukra fektetett kisbabak.” A fiktiv gyerekmonologban akkor jelentkezik fordulat, amikor ezt olvassuk: „En is csigagyerek vagyok, szeretek a sarban. I Sokat ittam a tejecskembol, I nem fertem el a hazban.” Nem feltetlen kell donteniink arrol az olvasas soran, hogy az onbejelentes kepes beszedkent ertendo-e (azaz metaforikus azonositasrol van szo), imaginacidrol van-e szo, illetve tenyleges letallapotra utal-e (azaz egy csiga beszedet halljuk-olvassuk, avagy valakiet, akinek identitasa „csigai”, horribile dictu egy csigava valtozott valakiet): ezek a kerdesek beleagyazodnak a versfikeioba. Zavarunk ugyanakkor fokozodhat, ha tovabbolvasunk: „Kijdttem es keresgeltem anyukamat, I azt a nagy kover csigat: I a templom mellett maszik iigyetleniil, I es mindjart ratapos egy anyukajat kereso, I ugrandozo gyerek.” Atvaltozas, lelkesiiles, belehelyezkedes, fantazia, atlenyegiiles - ilyen es hasonlo jelensegek bujnak meg a poetikai alakzatokban. A Polgar-lira logikaja folborogatja a tudomanyt, s ezek a versek mindenekelott a logikat provokaljak.

Apropo, logika. Hogy a szovegek bizony dutenek-boritanak, arrol a kotet tud, es reflektal ra. A Deneverhinta cimu verset kovetd irasban ugyanis ezt olvassuk: „Anya, nem tetszik ez a vers, I teljesen logikatlan, mondja Flora.” Az egyik vers tehat a masik kritikajakent is olvasando - persze, jatek ez is, triikk, mar azt sem tudjuk, kinek a kezet figyeljuk. Ugyanis valamikepp a kotetszintu lirai alaphelyzetrol is tudosit: van tehat ket (koltoi lelkiiletu) gyerek-