Irodalmi Szemle, 2020
2020/9 - MÁRAI 120 - Fried István: Újságot újságba írni. Az újságíró Márai Sándor portréjához (tanulmány) / MÁRAI 120
FRIED ISTVAN UJSAGOT UJSAGBA IRNI (AZ UJSAGIRO MARAI SANDOR PORTRE J AHOZ )1 1 E dolgozat elozmenye az avazlat, mely atemakor fobb szempontjait korvonalazta: Fried Istvan, Az ujsagiro Marai temat ajdnl (A Marai-regenyek Marai-forrdsai) = Szenvedely, formak, vallomasok: In honorem Szavai Janos, szerk. Bengi Laszlo et alia., Budapest, Kalligram, 2020, 113-116. 2 Marai Sandor, A teljes naplo 1970-1973, sorozatszerk. Meszaros Tibor, Budapest, Helikon, 2015, 230. 3 Juhasz Gyula publicisztikajat volna erdemes meg bevonni ebbe a korbe. Ilia Mihaly, Jegyzetek Juhasz Gyula publicisztikdjdrol = Juhasz Gyula, Milyen volt: In memoriam Juhasz Gyula, val., szerk., osszeall. Lengyel Andras, Budapest, Nap Kiado, 2009, 214-218., Ver Gyorgy, Juhasz Gyula a redakcioban = Uo., 210-213. Masik szaz kotet megvan lathatatlanul konyvtarakban, ahol az elmult fel szazadban megjelent ujsagok, folydiratok peldanyait drzik. Legalabb szaz kotetre futjak azok a tarcak, szines hirfejek, amelyeket lapokba, folydiratokba irtam - volt husznal(!) tobb ev az eletemben, amikor majd minden nap irtam egy ilyen ujjgyakorlatszeru szines kis irast. Es nem is tudom, nem ez az elhullajtott sok aprosag volt igazan az »eletmu« - inkabb mint ami most a salernoi konyvespolcon sorakozik. (Naplobejegyzes 1972. marc. 30-arol)1 2 Marai emigraciojaban tobb izben toprengett el azon, mi marad meg abbol, amit hoszszura nyulo elete folyaman alkotott; mely regenyei menekiilnek meg bizonyosan a feledestol, netan prozaverseiben tudta-e a legteljesebben ervenyesiteni stiluselkepzeleseit, illetoleg a foljebb idezettek szerint a tizenot eves kora ota kis kihagyasokkal rendszeresen muvelt alakzatokban ert-e acsucsra? Korantsem minosithetjuk rogtdnzottnek a naplobejegyzest: a mennyisegi kerdes termeszetesen nem iranyado, megis, megfbntolando, hogy az emlegetett es tovabbsorolhato zsurnalisztikai mufajok a Marai-eletmunek eddig talan kevesbe ertekelt, megis megkeriilhetetlen reszei. S altalaban: Marainal, akar oly elodeinel e nemben, mint Ady Endre es Kosztolanyi Dezso, bizvast idesorolhatjuk Krudy Gyulat, a publicisztika a megelhetesen messze tul az onertes, onertelmezes, maskeppen szolva a vilaghoz-tarsadalomhoz es onmagahoz fuzodd ambivalens viszony pontos/megbizhatd jelzodese.3 Eppen nem feltetelezett es olykor igazolhato „alanyisaga”, mondhatnam ugy is: szemelyes elkotelezettsege jogan reszint peldazza a kisse lebecsiilo hangsullyal emlegetett publicisztika es kisse tulzo modon minositett „magas irodalom” osszefuggeseit. Egy egyelore csak az elkepzelhetetlen tavolban letrehozando Marai-„osszesben” (ennek kovetkezteben) az ujsagban kozolt, celzottan es jelzetten irodalomkent funkcionalo irasok (regenyek - folytatasban, novellak, prozaversek, versek,
