Irodalmi Szemle, 2020
2020/6 - NÉMETH ZOLTÁN 50 - Johanna Sinisalo: A fehér egér (próza, Szaniszló Tibor fordítása) / NÉMETH ZOLTÁN 50
mentesek es toleransak lenni, es barhogy is volt az en ugyem, de ahogy Leo bevonulasa hetrol hetre kozeledett, furcsa modon elkezdtek megvaltozni. Bizonyara lattak valahol a tudatalattijuk hatulso reszen ugyanazt az odavetitett hullahegyet, ami a csajnak latszott a szemeben, ott a kocsmaban, azt, amibol az en testem hianyzott. A ketsegbeeses szamtana ez: amikor veszely fenyeget, egymas utan probalsz sakkot adni, hatha ugy valami megis megmenekiil. „Ezenkivul, egeszen megszivtad ezt az egesz tamadast. Itt a pelda.” „Nem a ragcsalok miatt vertek meg.” „Ez nem ide tartozik.” „Tenyleg?” Leo es en, mint macska es... megis egyeldre egyiitt maradtunk, valami miatt. Atmenetileg. Ami leginkabb aggaszt, az Leo mellebeszelese: most ne menjiink hozzank, menjiink mashova... Tudom, miert. Leo tobbe nem akar engem szembeallitani a csaladjaval. A testverei nyiltan gyuldlkodd pillantasai, fintorgasa, gunyos nevetese akar szemtol szemben, reszei voltak ennek valamikepp. Es a sziilei neha egeszen masok voltak. Valoszinuleg olyankor egy kisportolt katonafiu felesegerol almodoztak. A legijesztobb megfigyeles az volt, ahogy a beszedmodjuk megvaltozott. Mostansag, ha szoba keriil a szituacio, a krizis, ami a fejunk felett lebeg es a gyomrunkat mardossa, tobbe mar nem panaszkodnak es sirankoznak miatta, de minden masodik mondatuk hemzsegni kezd a rendkivuli, zero erteku fogalmaktdl, mint „nemzetbiztonsag”, a „hatarok serthetetlensege”, „valsagallapot” es „a honvedelem korszerusitese”, amikor egy ewel ezelott meg ertheto szavakkal elnevezett ertelmes dolgokrol beszelgettiink. Meg ket ewel ezelott a velemenyrovatokban a nok hadkotelezettsegenek sziiksegtelensegerdl lehetett olvasni, es a tartalekosok kiutazasi tilalmarol mint az egyeni szabadsag korlatozasarol. Most ugyanezek a dolgok valsagallapotot jelolnek. „Kettot talalhatsz, megkerdezik-e majd minden munkahelyen, voltal-e a seregben. Es meg kettot, hogy mi lesz a reakcid a valaszodra.” Idetleniil elmosolyogtam magam, mikor eszembe jutott a jovdm: „Egeror, igazgato ur”. „Rajtam nevetsz?” Leo diihos volt, ingerlekenyebb, mint valaha. A civilszolgalat miatt eleg ritkan talalkoztunk, de arra persze nem gondolt, hogy a hadseregben honapokig nem latnank egy-
