Irodalmi Szemle, 2020
2020/6 - NÉMETH ZOLTÁN 50 - Johanna Sinisalo: A fehér egér (próza, Szaniszló Tibor fordítása) / NÉMETH ZOLTÁN 50
mast, hogy en is meredt szemekkel jarnek haza, es felugranek minden egyes kozosen toltott ejszakan a legkisebb neszre, hogy hiszterikusan fussak egy kort. De biztosan becsulendobb lenne. Leo felkapta a kabatjat es a kesztyujet, es kivonult a barbol. En maradtam a vizemet kavargatva. Ahogy hazafele ballagtam, tudtam, hogy Leo legkesobb holnaputan felhivhat, es talalkozhatnank meg. De valahogy eloszor tudtam azt is, hogy a kibekiiles csak gesztus lenne, es az is csak azert, mert ilyen atkozottul hosszu ideje egyiitt voltunk. Es most eloszor megertettem, hogy hosszu tavon ennek mar nines ertelme. A legrosszabb az volt, hogy a gondolattol nem igazan ereztem semmit. Persze, az agy valamilyen dnsajnalo resze elegge sajgott, de egyebkent - ennyi volt. Nem voltak illuzioim sem, hogy talalhatnek valami uj es megerto sracot. Eppenseggel tudni veltem, hogy az inkabb a veletlentol fiigg, mint barmi mastdl. Hogy csak nehany iiveg sorre vagy alkalmi egyiittletre van sziikseg, lehetoleg egyszerre mindkettore, es Leo lenne ismet a legfontosabb. Egy pillanatra biztosan. Aztan ujra veszekednenk es szakitanank. Miert ne. O meg soha nem allitott valasztas ele, meg ha mas velemenyen is volt, nem eroltette a hadsereget vagy a hajvagast. Ha csak egy olcso fellangolas lett volna, ami folyton falhoz allit, hogy dt vagy... akkor o mindig az orok masodik lett volna. Lehet, hogy tudott is rola. Nem azert, mert fanatikus lennek, hanem, mert ilyen igenyekkel sokaig nem lehet egyiitt elni. Ebben volt az ellentmondas: Nem tudta elfogadni a civilsegemet, az viszont olyan izgalmas eszkozze tett, hogy erdemes volt velem maradni, mostanaig. Ezuttal en is valami mas lettem, mint egy konnyen lazado, kiallithato targy. Fenyegetes voltam. Egyszerre nagyon rosszul ereztem magam. Hirtelen elegge biztos voltam benne, hogy Leo nem fog hivni, es ha megtenne, az lenne az utolso hivas. Es a rossz erzesem nem attol volt, mert tudtam, hogy ez lesz, hanem mert tudtam, miert. Ultem a padon, es sipolva vettem a levegot. A gondolat ekkor mar eleg fajdalmas volt. „Probaltatok mar valaha, hogy tudnak-e komunikalni?” Ugy ertem, ha betesztek a labirintus vegebe egy olyan egeret, amely mar ismeri az litvonalat, az elejere meg egy
