Irodalmi Szemle, 2020
2020/6 - NÉMETH ZOLTÁN 50 - Johanna Sinisalo: A fehér egér (próza, Szaniszló Tibor fordítása) / NÉMETH ZOLTÁN 50
nines egyertelmu preferenciaja a cselekvesre.” Ezzel kinyitotta a labirintus fedelet, es nyakoncsipte az egeret. „Elintezed? Most mar hasznalhatatlan.” Lassan megraztam a fejemet, mert nem igazan akartam megerteni. „Nezd meg jol.” Soili egy fecskendot es egy ampullat vett eld a fali szekrenybol, atszurta a tut dugon, megtdltotte a fecskendot, es a masik kezevel felemelte az egykedvuen gubbasztd egeret. Egy hatekony kezmozdulattal benyomta a tut a szegyesontja ala. Az nehanyszor megrandult, es keszen is voltunk. „Meg csak nem is fajt”, mondta Soili, es rampillantott a szemuvege felett. Meredten bamultam ra. „Mi az istennyila!”, mondta Leo, amikor meglatta a peppe vert kepemet. „Ez semmi, latnod kene a leszurkalt egerek listajat.” „Tul erzekeny vagy.” „Nekem nincsen allatkinzasban alapmuveltsegem, mint egyeseknek. A gyerekkoromat nem bekaboncolgatassal tbltottem.” „Ja, es meg azt sem tanultad meg, hogy felemeld a kezed, nehogy veletleniil odaverjenek.” „Csak hagyj inkabb beken”, mondtam, es hirtelen pokolian faradtnak ereztem magam. Leot igazabol nem lehetett hibaztatni: ket iibernormalis lanytestvere volt, az egyik tizedeskent, a masik eppenseggel hadnagykent jott vissza az Akademiarol. De oneki sem jutott eszebe, hogy a hugai milyen riadt-nema zombikent eltek meg a sorkatonasagot. Kiildnosen a fiatalabbik, szinte mindig kopaszra vagatta a hajat, es naponta gyakorolt egy legpisztollyal a haz mdgott. Irtotta a verebeket. Leo maga aprilisban vonult be, es ez volt az egyik oka annak, hogy tobbe nem bant velem ugy, mint egy eve meg, amikor kideriilt a civilszolgalatom. O es a hivatalnok sziilei egymassal versengve probaltak megertoek, nyitottak, eloitelet-
