Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - Fekete Norbert: „Névbiztosítás". Szerzői név, eredetiség és írói tulajdon kérdései az 1837-es Holló-vitában (tanulmány) / ÁLNÉV II.
a cenzurahatosag is komolyan megbiintette.70 Vorosmarty ennek felemlegetesevel szeretett volna precedenst felmutatni, ami arra utalt, hogy a szerzoi nevek gyakorlatilag megalapozzak az irodalmi vilag rendjet. Az Aurora-kor szerint minden irdnak joga van iroi nevet valasztani, de az nem lehet azonos masokeval. Ha ez megtortenik, akkor az felszamolja a diskurzusok kozotti hatarokat, amelyeket a nev tesz lathatova. Ezaltal kevesbe lesznek nyomon kovethetoek az egyes diskurzusok, a szovegcsoportok nem kuldnithetdek el egymastol, mely alapvetden fesziiltseghez, viszalyhoz es kaoszhoz vezethet, mint ahogyan arra a kiilhoni pelda is ramutatott. Az alnevhasznalat jogi es etikai szabalyalkotasa soran Vorosmarty nem tert ki par olyan jelensegre, hogy mi tortenik abban az esetben, ha az iro egy ido utan elhagyja a nevet. Arrol sem szolt, hogy a nev elso hasznalojanak esetleges halalat kovetoen valaki mas felveheti-e a szoban forgo noment vagy sem, illetve mi a helyzet a monogramokkal, vagy eppen az aljelekkel (szamok, betuk, szimbolumok)? Vegul erdemes azon is elgondolkodni, hogy a szabalyok egyaltalan alkalmazhatoak-e. Mi alapjan lehet elvarni, hogy az egyik iro tudja, hogy valaki mas alkotott-e mar ugyanazon a neven? A tevedes alapvetden bele volt kodolva a rendszerbe, melynek az is a tetje, hogy bar Vorosmarty megallapitasai figyelemre meltoak, de valoszinuleg nem alkalmazhatok a gyakorlatban. Erre mutat ra az is, hogy az 1840-i kolozsvari Remenyben Fekete Mihaly (1820-1871) szinten ezt az alnevet hasznalta.71 Az ifju diak valoszinuleg nem ismerte a Hollo-nev korul par ewel korabban kialakult vitat. Vorosmarty azonban nemcsak azt kozolte a nyilvanossaggal, hogy a nevekkel vald visszaeles milyen negativ kovetkezmenyekkel jarhat, hanem arra is ramutatott, hogy o mint sertett iro milyen lehetosegekkel bir ajogtalansag kezelesere. Elkepzeleseit a kovetkezokeppen fogalmazza meg: „ha nevtarsam onkent vissza nem lep, kenytelen leszek a’ Hollo nevrol lemondani, s uj nevet valasztani. ’S ha nevtarsamnak tetszeni fog engem talan ezen, egeszen uj nevbol is kiszoritani, ugy nem marad egyeb hatra, mint az illy nevbitorlasra ordkos ellenmondasokat intezni s az erdemes kozonseget haszontalan szovitaval farasztani.”72 Ez nyilt fenyegetesnek tekintheto, amiben kilatasba helyezte az eset botrannya fajulasat. Ha a nevbitorlo a tovabbiakban esetleg visszaelne Vorosmarty ujabb felvett nevevel, vagyis folytatja a ragalmazast, akkor „nem erdemel 7 0 Peter Beicken, „Anastasius Grim und der osterreichische Vormarz”, The German Quarterly 58, no. 2. (1985): 194-207., 197. 7 1 Vorosmarty Mihaly, Vegyes prozai dolgozatok: 1826-1841, kiad. Bodolay Geza es Horvath Karoly, Vorosmarty Mihaly Osszes muvei 15 (Budapest: Akademiai Kiado, 2000), 479. 7 2 Vorosmarty [Hollo], „Nyilatkozas...”, 320.
