Irodalmi Szemle, 2020
2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Darabos Enikő: Narratológia és korporealitás Nédas Péter Párhuzamos történetek című regényében III. (Animalitás vs. Hatalom - a regény korporeális szemlélete) (tanulmány)
ellenere szembe kell neznie a verzo es szenvedd noi testtel, melyet a gyuldlettol es az erzeki felindultsagtol elvadult Klara hiszterikusan felmutat neki: „Mar nem is tudja megmondani, hanyszor kapartak ki. Hat, kapartak mar teged, kialtotta, s ettol tenyleg gonosz lett, alaposan gonosz. I Nem lehetett megerteni, ilyen gonoszsagot mikent engedhet meg maganak. I Egyik verzese a masikba er, s ha Kristof nagyon tudni akarja, akkor megmondhatja, hogy egyszer mehen kivtil esett teherbe, s ezert mondta, hogy legalabb negyszer. (...) A hormonkezelestol ugyan elmaradt a menstruacioja, egy csepp ver nem jott ki tobb belole, de a ket melle kozott szore nott, bajusza, szakalla, tepdeshette, gyantazhatta, azt hitte, megdriil. Nem tudnak a vegere erni, nincsen dtletuk, elobb vagy utobb el fog rakosodni a mehe, igy mondta, el fog a mehem rakosodni, de kaparni kell.” (III. 549.) A sziiles biologiai nemi szerepet elutasito test verzo alakzataban tetozodik Klara anarchikus lazadasa, mely a nyilt kapcsolatot, a poliamoryt magara erolteto nd dontesevel szembe menve korporealisan jelzi azt az egzisztencialis szorongast, mely a rak profeciajaval idezi meg a halal elkeriilhetetlenseget. Klara megdobbentd megnyilvanulasaiban a Gorgo-fo remiiletes noiseget tarja fel, mely a ferfira, jelen esetben a noisegrol mit sem tudo Kristofra dermeszto hatast tesz, es a fenyegetettseg erzeset kelti. Ezt kell legyoznie, es ebben a noi bestialitasban kell onmaga lazadasara ismernie, amikor a szeretet ragaszkodasaval es a gondoskodas agapejaval kozeledik majd hozza. Nadas dobbenetes hitelesseggel vazolja az arisztokrata nd dnelegtelenseg-erzeset, melyet a proletar szarmazasu, termekeny anyos megvetese tetoz: „Az anyosa ot a lelke melyen megveti, dsztdnosen, zsigerbol. Azt gondolja rola, ez a kis uri picsa az allando verzeseivel csak kenyeskedik es veri magat itt a foldhoz, meg ajuldozik es migrenje van, igy mondta, uri picsa” (III. 553.). Az elbeszelo Kristof nezopontjaba tapadva koveti az elkeseredett nd brutalis diskurzusat, melynek tetopontjan egymasba omlik a ket test es „hihetetlen erovel egymasba kapaszkodtak” (III. 555.).
