Irodalmi Szemle, 2020
2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Darabos Enikő: Narratológia és korporealitás Nédas Péter Párhuzamos történetek című regényében III. (Animalitás vs. Hatalom - a regény korporeális szemlélete) (tanulmány)
A Napsugar presszoban szerzett pillanatnyi kiilonbekejuk csak az Ujvilag utcai renddri razzia utan is folytatodd, karnevalisztikus mulatsag tetopontjan bekovetkezd nyilt szini veteles kesleltetese, pillanatnyi fellelegzes az emberi letezes szamukra ontologiailag megrendito realitasaban: „Az ajka elnyilt vagy ugy maradt, a hatalmas szeme kitarva a hallgatag vilagegyetemre. S nem csupan a combjan csorgott le a ver, vegig a harisnyajan, valoszinuleg akkor kezdett sikoltozni, amikor eszlelte, hanem egymast koveto ket loketben, mindenki szeme lattara omlene ki, verrogok omlenek beldle ki. Talan hallani lehetett, amint letoccsan, talan hallani is lehetett volna, de senki nem akarta hallani, aki hallotta” (III. 610.). A mondatbeli ismetlesek dramaiva teszik a leirast, az ingeriilet erzette alakitasanak visszautasitasa pedig, ne halljak, amit hallanak, a borzalom felfoghatatlansaganak tenyet jelzi. A szenvedd es a szenvedes szemleloi a verrogok toccsanasanak hangjaban szembesiilhetnenek a „hallgatag vilagegyetem” kozdnyevel, mely a karneval erzeki oromeibe a halal veres hangjait vegyiti. Karneval es halaltanc fonodik egybe ebben a jelenetben, mely a bezartsag es a politikai kiuttalansag korporealis metaforajakent tekint a magzatat elveszto noi testre. Ebbol az apokalipszisbol kell felallnia Klaranak es az ot latogato Kristofnak egy olyan lazadas utan, melynek elso es legfontosabb celja a csaladi neveles hatasainak es korlatainak lerombolasa volt. Mindkettojuknek a testebe irodott bele ellenallasuk radikalitasa, es az elbeszelo, akarcsak Dohring eseteben, ott hagyja oket kisodrodva egy vegteleniil torekeny, egzisztencialis hatarra. Hasonlo hatartapasztalatban reszesiil a magyar tortenetszal arisztokrata Bellardija, aki a mar emlitett, gyerekkori baratja, Madzar Alajos,
