Irodalmi Szemle, 2020
2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Darabos Enikő: Narratológia és korporealitás Nédas Péter Párhuzamos történetek című regényében III. (Animalitás vs. Hatalom - a regény korporeális szemlélete) (tanulmány)
Klara es Kristof epp a csalad intezmenyet illeto kolcsonos undoruk es megvetesuk kapcsan talal valamilyen lelki allandora, noha ezt allando mozgasuk, autoutjuk es zurzavaros ejszakai kalandjaik soran nagyon nehezen tudjak felismerni. Nadas a varos „testet” is nagyon tudatosan konstrualja meg, es egyaltalan nem veletlen, hogy ez az utazas a Dembinszky utcatol a beszedes nevu Ujvilag utcaig tart, ahol egy ejszakai mulatsag kaoszaba torkollik. A ket szereplo egymas irant erzett szenvedelye, mely hoi a brutalis oszinteseg, hoi a banto indulat hullamait inditja el beszelgetesiikben, pedig a Kristof altal valamifele „hatarkent” aposztrofalt Arena uton tul szabadul el (III. 442.), hogy remego testiikon megtorve tajtekos habokat vessen. Minden emberi szokas, illem es eloiras hataran tul vannak mar ekkor, es anarchikus lazadasuk a masik erzeki realitasara ehesen tombol a viharos pesti ejszakaban (III. 561.). Akarcsak Kristof, Klara is felmendi kepmutato eletrendjetol szeretne mindenaron szabadulni, ez a csdkbnybs szabadsagvagy hajtja az angyalfoldi proletarcsaladbol valo Simonhoz, akivel meg a bantalmazd kapcsolat megalaztatasait is nagyobb erteknek latja, mint sziilei hazugsagokkal terhelt eletvitelet, es ezt a rokon vagyat erzi meg Kristof csokonyossegeben. Simon kozdnsegesseget osszeteveszti a szabad szellemek elszabadulasaval, es a ferfi bardolatlansagat es fizikai agressziojat a lazadas fullaszto gybnyorevel eli at. Ezt peldazza hazaseletiiknek az egyes szam harmadik szemelyu elbeszeld altal eldadott dramatizalt jelenete, melynek soran a ferfi felesege minden intimitasigenye ellenere kisajatito kejvaggyal lesi meg annak iiriteset: „Ki akarta fulelni a nyogdecseleseit, a buzet akarta, a rottyantasait vagy a szellenteseit akarta hallani, amint a gaz meginditja benne vagy kiloki belole a belsart. I Kakalsz, galambocskam, kerdezte odakintrol. I Szarok, te allat” (III. 541.). A ferfi az arisztokrata szarmazasu nd animalitasarol akart bizonyitekot szerezni tarsadalmi helyzetebol fakado kisebbrendusegi erzesenek csillapitasara, a nd pedig szenvedelyes lazadasaban fetrengeni akart a mocsokban - harcuk a test csatateren jatszodik, es iitkozeteikben veres sebeket szereznek, elsosorban Klara. Ahogyan a kiilso elbeszeld keveri a szereploi dialogust a belso monologgal, a leirast a szabad fiiggo beszeddel, erzekletesen szinre viszi Kristof es Klara onkent vallalt, am annal kegyetlenebb feltarulkozasanak zaklatottsagat a diskurzus narratoldgiai szinteren is. Ketsegteleniil kiegyensulyozottnak mondhato jatszmajukat csak Klara drokos veteleseinek veres realitasa huzza le az evodes konnyedsegebdl a szenvedes sulyos, fdldalatti aknaiba. A noi diskurzus brutalitasa oszinten meglepi es el is borzasztja Kristofot, akinek akarata
