Irodalmi Szemle, 2020

2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Darabos Enikő: Narratológia és korporealitás Nédas Péter Párhuzamos történetek című regényében III. (Animalitás vs. Hatalom - a regény korporeális szemlélete) (tanulmány)

Klara es Kristof epp a csalad intezmenyet illeto kolcsonos undoruk es megvetesuk kap­­csan talal valamilyen lelki allandora, noha ezt allando mozgasuk, autoutjuk es zurzavaros ejszakai kalandjaik soran nagyon nehezen tudjak felismerni. Nadas a varos „testet” is na­­gyon tudatosan konstrualja meg, es egyaltalan nem veletlen, hogy ez az utazas a Dem­­binszky utcatol a beszedes nevu Ujvilag utcaig tart, ahol egy ejszakai mulatsag kaoszaba torkollik. A ket szereplo egymas irant erzett szenvedelye, mely hoi a brutalis oszinteseg, hoi a banto indulat hullamait inditja el beszelgetesiikben, pedig a Kristof altal valamife­­le „hatarkent” aposztrofalt Arena uton tul szabadul el (III. 442.), hogy remego testiikon megtorve tajtekos habokat vessen. Minden emberi szokas, illem es eloiras hataran tul van­­nak mar ekkor, es anarchikus lazadasuk a masik erzeki realitasara ehesen tombol a viharos pesti ejszakaban (III. 561.). Akarcsak Kristof, Klara is felmendi kepmutato eletrendjetol szeretne mindenaron sza­­badulni, ez a csdkbnybs szabadsagvagy hajtja az angyalfoldi proletarcsaladbol valo Simon­­hoz, akivel meg a bantalmazd kapcsolat megalaztatasait is nagyobb erteknek latja, mint sziilei hazugsagokkal terhelt eletvitelet, es ezt a rokon vagyat erzi meg Kristof csokonyosse­­geben. Simon kozdnsegesseget osszeteveszti a szabad szellemek elszabadulasaval, es a ferfi bardolatlansagat es fizikai agressziojat a lazadas fullaszto gybnyorevel eli at. Ezt peldazza hazaseletiiknek az egyes szam harmadik szemelyu elbeszeld altal eldadott dramatizalt je­­lenete, melynek soran a ferfi felesege minden intimitasigenye ellenere kisajatito kejvaggyal lesi meg annak iiriteset: „Ki akarta fulelni a nyogdecseleseit, a buzet akarta, a rottyantasait vagy a szellenteseit akarta hallani, amint a gaz meginditja benne vagy kiloki belole a bel­­sart. I Kakalsz, galambocskam, kerdezte odakintrol. I Szarok, te allat” (III. 541.). A ferfi az arisztokrata szarmazasu nd animalitasarol akart bizonyitekot szerezni tarsadalmi helyzete­­bol fakado kisebbrendusegi erzesenek csillapitasara, a nd pedig szenvedelyes lazadasaban fetrengeni akart a mocsokban - harcuk a test csatateren jatszodik, es iitkozeteikben veres sebeket szereznek, elsosorban Klara. Ahogyan a kiilso elbeszeld keveri a szereploi dialogust a belso monologgal, a leirast a szabad fiiggo beszeddel, erzekletesen szinre viszi Kristof es Klara onkent vallalt, am an­­nal kegyetlenebb feltarulkozasanak zaklatottsagat a diskurzus narratoldgiai szinteren is. Ketsegteleniil kiegyensulyozottnak mondhato jatszmajukat csak Klara drokos veteleseinek veres realitasa huzza le az evodes konnyedsegebdl a szenvedes sulyos, fdldalatti aknaiba. A noi diskurzus brutalitasa oszinten meglepi es el is borzasztja Kristofot, akinek akarata

Next

/
Oldalképek
Tartalom