Irodalmi Szemle, 2020
2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Kabdebó Lóránt: Találkozás. A sorssá vált Juhász Gyula Szabó Lőrincz költészetében (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC 120
hagyomanyhozkotdttseg vallalasara kesziil fel, amit az ekkoriban tanacsokra szomjazo alkoto Halasz Gabornak az ekkor kesziilt elso Villon-forditasa kritikajabol, es Nemeth Laszlo az uj versek elkiildott halmazabol kiolvasott velemenyeben is megerositve fogad. Kidolgozasat abbahagyja, mert a materialis szemelyisegbomlast vallalja csak, a jeszenyini halalraszant letezes kibontasat a hirtelen osszeallitott Te meg a vilag kotetben. A vallalkozas „spiritualitasanak” felvallalasat rejtve halasztja, majd csak a Tiicsokzene 1947-es elso valtozat zarasaban bontja ki a maga Miltonra is visszafigyelo poetikai pompajaban, es szemelyes sejtelmeit kidolgozva. A meghalas egyszerre torz es az Istenhez vezetd idealis oximoronjat majd csak Az elkepzelt Halal a mindenseget a „koltd agya’-ban kiteljesedo sejtelmessegeben teljesiti be. „Furcsa” feliitesben vegre hirtelen felfigyelve erre a poetikaba vezetheto megoldasra (mikent azt Szabo Lorinc: Szergej Jeszenin utolso ejszakaja cimmel Fried Istvan baratunkat kdszbntottem 2004-ben, majd a „Ritkul es derul az ejszaka” (Hare az elegiaert) cimu 2006-os kotetembe illesztettem). A masik - eletrajzi - esemeny pedig a mindmostanaig elmondott ketsegbeesett es ketsegbeejto szemelyiseglatomas vilagirodalmi erteku latomasahoz vezette, melyet a koteteibol ugyan kihagyott, de ekkor mar napilapbeli publikacidhoz vezetd Talalkozas vezetett fel. Amint szamara kolteszette valt a Talalkozas a beteg Juhasz Gyulaval. Ebbol viragozhatott ki a Te meg a vilag kotet. Ez az egyszerre kintrol es bentrol meghatarozott igazsag: a magany rendszere. Kivulrol relativ, belulrol feloldhatatlan. Onzes, rettenetes? De mindez csakpeldazat a koltd szamara. Ez a kovetkezetesen vegigvitt maganyepitkezes a „sok magany” a „mindenki magany” tetelet peldazza: a farkastorvenyt, a kiilvilagot, mely erre a vedekezesre keszteti az embert (Ne magamat?, Pesti Naplo, 1931. januar 25.):