Irodalmi Szemle, 2020
2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Kabdebó Lóránt: Találkozás. A sorssá vált Juhász Gyula Szabó Lőrincz költészetében (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC 120
Ne magamat? De! Magamat! Mindenki magat! Nem magamert, mindenkiert siratom en a maganyt, Magad vagy, Ember a hadsereged, es a hare remuletes; undorodj s halj meg, tiszta sziv, de mig birsz, vedekezz! Es ezzel a Szabo Lorinc-i lira egyik sokat vitatott, vadolt es magyarazott alapparadoxonahoz jutottunk: egyszerre valik onzove es az ember peldazojava, emberellenesse es az ember vedojeve. Megis kolteszete differencialodasat szuli meg ez az ellentmondas. Az agressziv magany, az dnzes tulajdonkeppen csak egyik komponense ez evek lirai szamvetesenek. A nezo, a keretek vizsgalatanal egy olyan vilagot fedez fel, amely az egyes embert a kiilso rend tagadasara keszteti, es vedekezesnek csak a belso igazsag, a „sajat torveny” onzo vedelmi vonala moge huzodast talalja. Ez az agressziv magany Szabo Lorincnek nem valasza, hanem felfedezese, melyet minden egyes emberre kenyszeruen jellemzonek tart. Melyet rejtekutszeruen „elrendezni” akar. Mikent Juhasz Gyulat is ezzel a modszerrel akarta kimenteni a maga halalfugajabol.
