Irodalmi Szemle, 2020

2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Kabdebó Lóránt: Találkozás. A sorssá vált Juhász Gyula Szabó Lőrincz költészetében (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC 120

lyek kardkent kutatjak at maganyunk. Ezek a parancsok mar nemcsak erdteret hoznak letre, de belenk hatolnak, beliilrol is megsemmisithetnek benniinket:

Mit, szepseg?! Haboru jon ujra, haboru mindig: tenni kell!

Egy perc, es arulo leszel,

vagy az se, csak egy buta hulla.

Mar itt a szornyeteg. Utalod?

Vele vagy ellene! Maganyod barlangjat kard kutatja at.

Lemondas? Nines! Az iildozd

nem mond le rolad! s a jovo

aze lesz, aki bestiabb.

(Politika)

Szabo Lorincnek ez a felfedezese villamfenyevel kivilagit a dramai, megis ovatos egyensulyozasra epitett, emberrol alkotott latomasbol. A szoveg dialogikus egyensulya nala a vilag valtozatlansagat tetelezi fel, a rossz konszolidalt rendszeret. Ez a kitekintes az egyensulybomlast jelzi, amikor megszunnek a manipulacios kenyszerek, es helyiikbe lep a nyilt eroszak, amikor az embert tobbe mar nemcsak feken tartani akarjak, de eppenhogy bestiava, illetoleg aldozatta kergetik a nyilt parancsok. Az ellene vedekezni akaro vagyakozas ugyanakkor palyaja egeszeben megerezheto.

Versszerkesztesi modozatat ket, vegiil a poetikan kivtil rekedt eletmozzanataban sikerul begyakorolnia. A gyorsirasos variansokban elvetelodo, Jeszenyin halalat feldolgozo spiritualis szonettekbol meg csak a pontos formazasra es poetikai