Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - Spiegelmann Laura: A buta lány levele (próza) / ÁLNÉV II.
mert nem akarom latni, nem bfrom elviselni, hogy csak a szeretoje legyek ezutan. Maga most azt hiheti, hogy ez merd ingadozas, ahogy irok, es amint keresem a fonalat, a hangot es a modort magahoz, micsoda kinban vagyok, maga ezt latja. De hat eddig csak az elo hang vezetett magahoz, mint egy melabus klarinet, inkabb meleg inflexiokkal, mint jozan ertelmekkel, minden tervszeruseg es konstrukcio nelkiil, mert a szivnek nines muveszete, csak zeneje van. Tudja, ez az ingadozas talan inkabb azert van, mert ma ittam is, folbatorodtam, hogy vegre maga ele tarjam szivem, lelkem, eszem s indulataim, gerjedelmem. Ne forditsa el fejet, nagyon kerem, s ertse meg oszinte, kegyetlen kivanalmaim, melyekbe belebolondulok, ha teljesitetlenek maradnak. Vegzem, atfutni nem merem, felek, hogy esetleg elolne a felelem es a szegyen, holott most, hogy ezt a levelet megirtam maganak, talan meg is konnyebbiiltem egy kicsinyeg. Mert az adossagot le kell roni, en pedig szeretnek ujra vegigsetalni egyediil, ejjel azon a sotet erdon, a maga erdejen. Es bizom magaban; a sorsom van a kezeben.
