Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - Spiegelmann Laura: A buta lány levele (próza) / ÁLNÉV II.
Ezert irok maganak, mert a szeretoje akarok lenni. Azt akarom, hogy csak akkor jdjjdn, amikor kedve tamad, csak jdjjdn, halljam szuszogasat, lihegeset, kifullado nyogeseit, erezzem megfesziilo es elernyedo izmait, athato remegeset, amikor belem elvez. Erezni akarom az illatat, az izzadsaga izet, ahogy a nyakan lefut keskeny vonalban; izlelgetni akarom a boret, simogatni szoros vallat, a szamba akarom venni a farkat, hosszan dedel getni, mig csak lehet, amig csak birja, erezzem az izet, elvezzem az allagat, ha a szamba pofekeli spermajat. S azt akarom, hogy szeressen legalabb ebben a nehany oraban, mintha tenyleg szeretne; csokoljon, oleljen, nyaljon belem ugy, mintha a szerelmevel, orok vetelytarsammal tenne. Azt akarom, ugy hatoljon belem, hogy kozben, ha csak rovid idore is, de tenyleg szeret engem, elvegre nem egy ribanc akarok lenni a listajan, hanem a szeretoje. Megigerem maganak, nem fogok kerdezni, nem fogok beszelni, s csak akkor szolalok meg, ha kerdez; mezteleniil es illatosan varom majd a meleg takaro ala mar a bejaratnal, s amikor maga, aki az ajto elott meg egy feldltdzott ember volt, belepve maris egy meztelen ferfi, akinek tetszem, aki szeret engem, akit szeretek, akit szerettem. Es igerem, nem fog erdekelni, kinek az agyabol jott hozzam, kinek a szaga erzik magan, hanem akkor megfurdetem szepen; nem kerdezem majd a munkajarol, a karrierjerol, nem erdeklddom semmirol, csak ha akarja. Es nem fogok csacsogni maganak a munkamrdl, nem szolok az egyebkent felfele ivelo karrieremrol; alkalmi udvarloimrol, jelentosegteljesnek tuno vagy epp jelentektelen kapcsolataimrol hallgatok majd, mint az ifjabb vagy idosebb kollegaimmal, azok ismeroseivel folytatott fldrtdkrol is - csak a magae leszek, csak maganak leszek. Nem fogok fozni maganak, se lencset, se csiilkot, nem keszitek nyulpdrkdltot, se kakaotortat, csak ha keri, ha kivanja; es ha marad ejszakara is, csak csendben drzom majd almat, s reggel nem ebresztem fol, ha mennem kell, hisz van maganak kulcsa hozzam, de a teat es a kavet dupla falu bogrekbe tdltom, hatha megis inna valamelyikbol, amikor megebred, legyenek csak melegek. Nem akarok majd magaval setalni menni, sem kirandulni vagy koncertet latogatni, nem akarom majd a lakasomon kiviil meg megerinteni sem. Nem fog erdekelni semmi magabol, csak az, amit tolem akar - s bar biztos lesz ido, amikor ez mar keves lesz nekem, most megis ezt akarom; s akkor sem fogok jelenetet rendezni, nem fogok kovetelozni, semmi hiszti, semmi zsarolas nem lesz, csupan megkerem majd szepen, ne jdjjdn tobbe,
