Irodalmi Szemle, 2020

2020/3 - Silvester Lavrík: Vasárnapi sakkpartik (próza, részlet, Mészáros Tünde fordítása)

rokoni erzest, tonkreteszi a legnemesebb emberi viszonyulasokat. Tiszo Jozsef ta­­bori segedlelkesz, 1915. szeptember 29. A keleti fronton irott hadinaplojaba a ko­­vetkezoket is feljegyezte: Parasztruhat vasarolok a legkiilonbozobb szinekben, es ha nem hasznalom fel itt, akkor hazaviszem, kellemes emlekekeppen a galfciai es orosz telnek. Hogy lehet azt tulelni, ha az ember ilyen messzire keriil otthonrol, kerdeztem anyamat, miutan beleneztem a batyam utan maradt iskolai atlaszba. Mit mondtal?, kerdezte anyam, en pedig nem ismeteltem meg a kerdest, mert nem akartam ot felduhiteni. Anyam viszont megismetelte a sajatjat, igy kerdeztem inkabb valami mast. Hogyan lehetett a Monsignorebol banovcei plebanos, ha egyszer olyan messze volt innen? Anyam vallat vont, es arrol kezdett beszelni, milyen mas volt min­­den a Nagy Haboru elott, hogyan szeretett bele az en semmirekello apam, hogyan torte ossze a szivet, es hogyan csatlakozott aztan a szocialistakhoz a Dubcek nevii cimborajaval, aztan hogyan hagyta ot magara a ket gyerekkel, es tunt el valahol Amerikaban, ekkor mar kiabalt, aztan sirva fakadt, aztan lecsillapodott, aztan bamult ki megint az ablakon. A kerdeseimrol teljesen elfeledkezett. Nem vartam meg, mig kiabalni kezd ujra, szorul szora ismertem a kifakadasait, meg azt a pusz­­tito uresseget, ami a szemebe iilt a vegen. Fogtam magam, es kiszaladtam az utca­­ra, hiaba kiabalt utanam, nem neztem hatra, nem alltam meg. Anyam azt mondta, hogy a Monsignore a Nagy Haboru elott, meg ifju kaplan­­kent gyozte osszeadni Janko Jesensky irot es jegyzot Julius Botto, a nagy panszla­­vista leanyaval, feleltem a patikus urnak, mikor megkerdezte a venyezoben, miert erdekel, hogy lehet azt tulelni, ha az ember messzire keriil otthonrol. Ez meg ki­­lencszaztizenharomban volt, magyarazta tiirelmesen, aztan tovabb torte a rezga­­licot a porcelanmozsarban, de en lattam rajta, hogy szivesen ter vissza azokba az idokbe. Es csak aztan, tizennegyben tort ki a Nagy Haboru. Julius Botto elsosor­­ban azzal tunt ki, hogy torteneszkent minden figyelmet Eudovit Stur szemelyere es munkassagara forditotta, kapcsolodott be a diskurzusba a patikusne asszony.

Next

/
Oldalképek
Tartalom