Irodalmi Szemle, 2020
2020/2 - Kosztrabszky Réka: Irreális színterek. A térviszonyok és az emlékezés kapcsolata Szabó Magda Katalin utca című regényében (tanulmány)
A Katalin utca a kornyezo vilagbol kimetszett hely, egy olyan ter- es idodimenzid, mely csak az egykori lakok szamara letezik, igy a visszaidezes-visszavagyodas egyfelol elszigeteli az emlekezoket a valdsagtol, masfelol pedig hiabavalonak bizonyul, hiszen visszaidezesi kiserleteik altal is csak egy imaginarius Katalin utca, egy mentalis kronotoposz johetne letre, azonban ehhez a tobbi - mar nem eld vagy tavollevo - „jatekos” segitsege is sziiksegeltetne.12 A Katalin utca terenek reszleges letrehozasa, rekonstrualasa csak azon szereplok szamara valdsulhat meg, akik hatarhelyzetben allnak; az egyik ilyen alak az „eloholt” szereplokent ertekelhetd Elekes Blanka, a masik pedig az elok vilagaba rendszeresen visszatero Held Henriett, akinek alakjara a kesobbiekben meg visszaterek. Blanka a Budapesten eld csaladtagjaival ellentetben teljesen nelkiilozi a kozos emlekekben osztozo emberek tarsasagat, igy szamara a mult felidezese a szerepjatek reven valdsulhat meg. P. Muller Peter arra hivja fel a figyelmet, hogy a test teatralitasa nem kizarolag a szinpadon teremtodhet meg, mivel - a test hatarainak kijelolhetetlensegebol adodoan - performativ cselekvesek barhol es barmikor letrejohetnek,13 s a performativitas reven a „performer” meghdditja/elfoglalja a (szin)teret.14 Blanka szamos alkalommal valik performerre, hiszen kiilonbozd performativ es iterativ (pot)cselekvesek (a testi megnyilvanulasok, mozgasok utanzasa reven idezi fel az ornagyot, illetve a Heldnetol tanult dallamokat jatssza el kiilonbozd hangszereken), s az altala megidezni kivant alakokhoz tartozo „kellekek” (aposa mellszobrat „szinpadi kellekkent” hasznalja a Cicero szobra alatt dolgozo apja felidezesehez) segitsegevel idezi fel a multat, illetve teremti meg testevel a teret, vagyis a ter es az ido illuzorikus megjelenitese performativ cselekvesek altal megy vegbe. Az elobbiek soran emlitett ket szereplohoz hasonlo hatarhelyzetben all a magat hullakent aposztrofalo Bird Balint is, akinek valdsagtol valo elszakadasa es elszigetelodese tobbek kozott a kiilonbozd terek es idodimenzidk („irrealis terek”) elmejeben valo, palimpszesztszeru egymasra rakodasa soran is megmutatkozik. Az elbeszeld az o sajatos ido- es terelmenyet a „masuttok torvenye” elnevezessel illeti, melyet azonban Balint nemcsak nem akar, hanem nem is kepes verbalizalni: 1 2 „Ha ideztek is rejtelmes kozegiiket, csak egy ideig voltak hangosak, lelkesek, aztan mindenki belefaradt a produkcioba. A jatek nem oldott se meg, se fel semmit, csak olyan volt, mint a vagy, amelyet nem kovet, nem kovethet oleles. A szavak nyoman a melybol felbukkano kepek sulyanak tartasahoz kevesen voltak, hianyoztak a halottak, a szoba legkore behorpadt, arcuk foie hajolt, mint egy rogyadozo mennyezet. Egy ido mulva mindnyajan azt ereztek, hiaba, es legkozelebb megis ujra kezdtek [...]” (20.) - A foszdvegben es alabjegyzetben hivatkozott oldalszamok a kovetkezo kiadasra vonatkoznak: Szabo Magda, Katalin utca, Bp., Szepirodalmi Konyvkiado, 1973. 1 3 P. Muller Peter, Test es teatralitds, Bp., Balassi, 2009, 15. 1 4 P. Muller Peter, A performansz mint ternyeres, Jelenkor, 2014/6, 741.
