Irodalmi Szemle, 2020
2020/2 - György Norbert: Kacsuka éppen eldurrantja (regényrészlet)
rol nem tudok, de amig bennem volt, addig ugy tettem, mintha semmi, es ettol eleg nyomorultan erzem magam, de barmennyire is szeretnek e pillanatban valaki mas lenni, egy Bruce Willis, vagy egy Brad Pitt peldaul, tehat egy Kolbaszrugo szamara elfogadhatobb Kolbaszrugo, aki bejon a csajoknak, de tudom, hogy ezt az egesz szart ugy kell elfogadnom, ahogy van, ha falba verem a fejem, akkor is, ha orromat a seggembe? na jo, ezt technikailag nehez megoldani, de akkor is az lesz, hogy en, a Kolbaszrugo beliilrdl fogom nezni azt a vilagot, ami en vagyok, te meg kivulrol, azt ami 6, a Kolbaszrugo, aki e testbol kifele nez, es nem is ertem, egyaltalan nem ertem, hogy mit lattal rajtam azon a tancoran, mikor elobb a kotelezo partnercseres-forgasos kaland utan ugy iigyeskedtel, nem volt nehez eszrevennem, hogy ismet csak mellem kerulj, aztan mikor a tanctanar reszerol, talan a lengyel polka alaplepeseit magyarazva, s bar hatarozottan fel lettunk szolitva az ellenkezojere, megis ugy dontesz, hogy nem engeded el a kezem, majd alig eszrevehetoen mosolyogsz, es ezzel olyasmit igersz, amit talan te magad sem gondolsz komolyan, nos, akkor ugy ereztem, hogy en vagyok a legboldogabb ember a vilagon, es hirtelen en leszek a Bruce Willis es a Brad Pitt egyszerre, es olyannak latom magam, mint korabban meg soha: szepnek. Ki vagy? mit akarsz? jottel, hogy kifossz? hogy kisemmizz? hogy megdlj? mi a neved? apadat hogy hivjak? ismerem az apad? jon egyszuszra a Gizgazella neni szajabol nemi alkoholparaval es tomentelen mennyisegu dohanyfusttel egyetemben, egy, kesobb tudom meg, mukddokepes paprikaspreflakont markolva es ezzel hadonaszva az arcom elott, ahhoz eleg hatarozottan, hogy kicsit visszahokoljek, miutan bezorgetek a Szeszkazanhaz ajtajan, es az ajto resnyire kinyilik; keso ejszaka van, nekem sem minden mindegy, tehat bezorgetek, mert gyorsan megertem, hogy sem a szoloskerti bodega, sem a teleszkopos nyarsra huzott avas szalonna hosszu tavon nem megoldas, es bevallom, nem kis szorongassal tolt el az a nyomasztd csend is, ami az evnek ebben a szakaszaban egy nyugatra nezo hegyoldali szoloskertre ra tud telepedni: a szel, ahogy a lassan elszaradd gyomot es a rozsdas faleveleket zizegteti, es jaj, a madarak mar reg melegebb, vidamabb helyre koltoztek, csupan nehany varju vagy hollo ropkod az egen, vagy csoka? nehez megkuldnboztetni ezeket, egyik karog, a masik kettorol meg fingom sines, milyen hangokat hallatnak, es ertem en, hogy ez latszolag ellentmondas, de hidd el, meg igy is nagyon szeretem ezt az idoszakot, amikor a kert a gaz, az avar, a szaraz gallyak folegetese utan, vagy inkabb kozben, ugy nez ki, mint egy tudomanyos-fantasztikus katasztrofafilmben, nines is ennel szebb latvany, es a zabi edesapam ilyenkor mindig azzal riogat, hogy meg veletleniil se menjek le a kert vegi csalitosba vaganykodni, es a kert mdgott huzodd, topolyak arnyalta vasuti tolteshez meg aztan vegkepp, mert elvisz a Rezfaszu, s miutan az en nagy-nagy eszemmel kiokoskodom, hogy a Rezfa-
