Irodalmi Szemle, 2020
2020/2 - György Norbert: Kacsuka éppen eldurrantja (regényrészlet)
szu nem letezik, akkor a csoka visz el, mondja, amirol akkor ugy gondoltam, hogy egy nagy, gonosz es veszedelmes gyilkoldmadar, es csak az alkalomra var, hogy az ilyen magamfajta fiucskakat elragadja a feszkebe, hogy aztan ott beldle taplalkozzanak a fiokai, de aztan egy lexikonban utananeztem, hogy mifele szerzet ez a csoka, hat ne tudd meg, egy nyamvadt kis senki, egy setet tekintetu baromfi, mit baromfi, egy jerce, sot, egy szanalmasan totyogo, szarosseggu kreten, meg csibe. Gizgazella neni kerdesere, hogy ki vagy, hogy hivnak stb. nem mondhattam, hogy en vagyok a hires-nevezetes Kolbaszrugo, hanem valami esszeru es megnyugtato valasszal kellett eloallnom, ami nem ingerli kiilonoskeppen a jelenlevot, igy-ugy megnyugtatja a kedelyeket, es valamennyire, ha nem is tul pontosan, de lefr: Janoska vagyok, mondom a Gizgazella neninek, marmar kedelyesen, apam neve Janos, innen a nev, tul sok fantazia nyilvan nem volt a nevadasnal, de az o fia vagyok, annak a Janosnak, aki szintugy egy Janosnak a fia, es fgy megy ez mar generacidkon at, egyik Janos a masik utan, s ha nekem zabi fiugyermekem lesz, akkor azt is Janosnak fogjak hivni, de ne szaladjunk ennyire elore, egyeldre meg csak en allok itt, es ami azt illeti, fazom, ehes, faradt es koszos vagyok, kicsit depresszids is, persze ezt a kifejezest ekkor meg nem ismerem, es hogy talan elszurtam valamit, mert nagyon nem ugy tortennek a dolgok, ahogy azt szeretnem, viszont, kedves Gizgazella neni, ha akadna valami kaja, amit nelkiilozni tudna, valami kenyer, peldaul, akkor azt megkoszdnnem, s ha volna oly kedves legalabb egy rovid iddre beereszteni a Szeszkazanhazba, hogy itt csendben meghuzzam magam egy ejszakara, mondjuk, akkor en, ez a Janoska nevu Kolbaszrugo meg nagyon-nagyon halas is lenne.
