Irodalmi Szemle, 2020
2020/2 - György Norbert: Kacsuka éppen eldurrantja (regényrészlet)
nevezetesen, hogy a Lajtos egy a stadion tribiinjen, sot, a stadion tribiinje mogott tornyosulo topolyafakon is tulra bombazott lovesem utan hatarozottan ram mutat, es azt mondja, jo, akkor te leszel a kapus. Szerelmes vagyok a Kim Wildba, van egy foto, fekete-feher, 6 is fekete-feher rajta, valami csikos trikot visel, az is fekete-feher, fesziil, vagy a harisnya csikos, hirtelen nem tudom, mindegy, az is fesziil, ott van elrejtve a kartondoboz melyen, ritkan turok le odaig, iinnepnap, mikor eljutok a kartondoboz legmelyere, egyben kell maradnom lelkileg, ugy tudok csak lejutni, mert nagyon sok kep lapul am folotte, egyik jobb, mint a masik, elidozdk, eltart egy ideig, ez amolyan rituale nalam, szeretem megtapogatni, forgatni a fenytoresben a Kim Wildet, jol markolhato mellei vannak, gondolja a Kolbaszrugo, szep hosszu labai, es valami kellemes bizsergesfelet erez valahol ott lent, nezem, mondja, a szemeit, az orrat, az ajkait, most foleg a duzzadt ajkait, mert onnan jon ki a hang, az az isteni bugo hang, az a lagyan duruzsolo nazalis, igen, az ajkai koziil jon ki a nazalis, es d ezt tudja, a Kim Wilde, mikor azt mondja, kipmihenginon, d ezt pontosan tudja, es azert is mondja, mert tisztaban van a kepessegeivel, hogy barmit mond, az eppen akkor, abban a formaban igaz, es a szerelem is orok lesz, amit a Kim Wilde irant erzek, es amit 6 is erez irantam, es ugy gondolom, hogy ez igy helyes, hogy ez az elet rendje, ez a kolcsonos, egymas irant erzett szerelem es tisztelet es bizalom, hogy mi ketten, en, a Kolbaszrugo es Kim Wilde, ennek igy kell lennie, es igy is van ez, illetve lesz az idok vegezeteig. Milyen erdekes, sot, felelmetes az a folismeres, hogy en, es csakis en, a Kolbaszrugo lakozom ebben a testben, amibol nezekkifele, ami az enyem, a Kolbaszrugoe, hogy en hordom magammal ezt a hajtdmeget, ezt a nevetseges serot, a ragyas kepem a szortiiszogyulladasokkal meg a mitesszerekkel, es tudom, hogy ezek mind-mind hozzam tartoznak, hogy ez vagyok en, es ha kipucsitok egy pattit, hat apam, az az elvezet, amikor kildvell a verrel kevert genny a mar amugy is maszatos tiikorre, akkor arra gondolok, hogy ez is en voltam valaha, hogy ez a metely is a reszemet kepezte, egyek voltunk es elvalaszthatatlanok, es mennyi undorito trutymo lehet meg bennem, ami-
