Irodalmi Szemle, 2020
2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Hizsnyai Zoltán: A saját egész (vers) / HIZSNYAI ZOLTÁN
kikanyarodsz a jardara, epp egy kesz koporsot tol ki elotted egy inas, fenyesre polirozott oldalan az en nevemmel, csak epp az evszam legveget takarja meg eldlem a lila barsonybeles kozul kikandikalo tull, de te se meltatod figyelemre, hanem inkabb a fenykepeszet ablaka fele szaporazod meg lepteid, ahonnan tizeves kori portrem mosolyog rad a kirakatbol, melyet a szomszedos borbelynal valo soros hajvagasom utan keszitettek reklam celjabol, s nem kis biiszkeseggel kell konstatalnom, hogy osztatlan es idotlen sikere lett, hiszen azota is mindenki ezt az egyetlen borbelyiizletet valasztja a kozsegben, mikozben a fiile koriil csattogo olldval szep osszhangzatot alkoto zongorajatekomat hallgathatja a szemkdzti zeneiskola emeleti ablakabol. Erre a ritmusra lepsz tovabb a katolikus templom fele, megkeriilve nagyanyam temetesi szertartasat, melyen akkor, hivatasos szinesz leven nem tudtam reszt venni, mert a tarsulat partsejtje nem engedelyezte az aznapra tobb szaz kilometerre meghirdetett ket eloadasrol valo elmaradasomat, most viszont, es azota is mindig, jo szabasu osztrak szovetkabatomban a visszafojtott konnyek esztelen terhetol ott gornyedek a viaszliliomokkal gazdagon diszitett koszoruk arnyekaban, es legszivesebben meleg honaljadba furnam buksi fejemet, pedig epp egy Felsd-Tisza menti gyepszdnyegen alszom reszegen, ket eloadas kozott, de te nem is latsz meg a surii tomjenfustben pityergo gyasztomegben, halkan
