Irodalmi Szemle, 2019

2019/11 - TRANSZ - Pavol Rankov: Helyek, amik nincsenek a térképen (próza, Vályi Horváth Erika fordítása)

mar az uton odafele is megkertem, oldja meg valahogy, hoi es mikor szeretkezziink, amire akkor ott nevetve azt valaszolta, meglatjuk, hoi, mikor, ki es kivel fog szeretkezni. Nos hat on is tudja, milyenek a ferfiak, disznok, termeszetesen ont leszamitva, ne le­gyen mar olyan kimert, kerem, nyilvan sejti, mire celzok, de ne is talalgasson, azonnal tiszta vizet ontok a poharba, es felvilagositom, milyen csaladba erkeztem a nyari sziinidd­­re, a haztartast ugyanis dt nd es nulla ferfi alkotta, tenyleg egyetlen ferfi sem volt, szoval Natalian kfviil - idorendben - a tizennyolc eves, frissen erettsegizett huga, Klaudia, szep kis csitri, ebben a pillanatban foleg az allatian telt ajakvonalat emelnem ki, tovabba Petra, a harminchat es fel eves nagyneni, akinek ugyanolyan vekony volt a dereka, mint Klaudi­­anak, es ellenallhatatlanul zold, macskafele ragadozokra emlekezteto szemenek elbuvolo volt a tekintete, aztan a negyvennegy eves Jana, Natalia anyja, akit, bar jelentosen iddsebb, akkor is felettebb vonzo nonek tartottam, a „vonzd” szo ugyebar azt jelenti, „szexualisan vonzo”, es a csalad legidosebb ndtagja a nagymama, aki despotikusan uralkodott az egesz haztartas felett, legalabb hozza nem fuztem semmifele erotikus mellekjelentest, ezzel azt akarom mondani, hogy fiatal himkent vagyakozd nostenyek csordajaban talaltam magam, es az osszes reszlet ezt az erzest erdsitette, peldaul a tetoteri padlasszobaban szallasoltak el, amelyet budoarnak neveztek, hat ismerjiik be, a budoarba inkabb egy szetgombolt fuzoju nd, egy vagyakozd kurtizan illik, nem? Ahogy azt mar mondtam, kronologikus sorrendben mutattam be oket, eloszor a hu­­gocskat lestem ki, odaleptem hozza, amikor egyedul voltunk a konyhaban, Klaudia le­­hajolt, hogy kivegyen valamit a kredenc also polcarol, en pedig hatulrol finoman moge alltam, agyekomat kerek fenekehez nyomtam, es a tobbi, es a tobbi, Petra nenikejiiket ak­kor leptem meg, amikor elkuldtek benniinket szenat gyujteni, annak a forro naptol ned­­ves, meg fiatalosan ruganyos, ugyanakkor noiesen erett testnek senki nem tudott volna ellenallni, en meg duplan nem, azzal kezdtem, hogy az ujjamra csavartam rakoncatlan, gesztenyeszinu hajfiirtjeit, pontosan, ahogy mondom, gesztenyeszinu, ugyebar ez a noi haj egyik legcsodalatosabb arnyalata, amikor megerintettem gondor furtjeit, meglepetten ram pillantott, elhiszem, hogy valoban nem szamitott erre, a meghokkenes meg jobban felkorbacsolta bennem a vagyat, atfutott az agyamon, itt a megfelelo alkalom, sot egye­­nesen kotelesseg, hogy meg nagyobb meglepetesben reszesitsem, eleg durvan magamhoz huztam, es a tobbi, es a tobbi, na es Jana, a csajom erenyes anyja, mintha kostolgatott volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom