Irodalmi Szemle, 2019

2019/10 - Fried István: Verbó elhíresedett fia földrészek és nyelvek között. Benyovszky Móric kalandjai Kelet-Közép-Európa irodalmaiban (tanulmány)

arnyalja a kerdest, hogy Gvadanyi nemcsak megelte a nemesi nemzet tobbnyelvuseget, hanem eletmuve makaroni versei23

igazoljak, hogy a tudomasulvetelen tul sajat eletenek hetkoznapjaiban gyakorolta, sot reszint a komikum forrasakent lattatta, reszben a megszolalasnak retegnyelvi es termeszetes modjakent ertekelte. Effele nyomokra Ronto Pal es Benyovszky tortenetet versbe foglalo muveben is bukkanhatunk, elsdsorban Ronto Pal tapasztalataival osszefuggesben:

Tothoktol hallottam en e szot Lopatka,

Pivo, Brintza, Szmola, e nevet is Katka.(...)

Mosz panye ti szi kap! illyen teremtette,

Poty na duel, kezet kardjara vetette.

Nehany mas pelda: Jechalgo dal mi lep egy Lengyel kialtott; ten jezd opjetani Venger: atkozott v. brdongds magyar; egy lengyel csudalva kiabalja: Ha, tento jezd zsolnyir! - Ez am a katona. A magyaros helyesirassal leirt (fel)mondatok, majd azok magyar atkoltese a nyelvek kozdtt navigalo figura (nyelvi) elmenye, egyben Gvadanyi kornyezetenek meghitt tarsasagi beszede - a nyelvi nacionalizmus elotti idoszakbol. Az elbeszelo nem feltetleniil Benyovszky szajaba adja „vilagnezete”-bol fakadd megnyilatkozasait. Az eloadast szolasok, kozmondasok, latinbol atiiltetett „sententia”-k tarkitjak, nem kevesbe egy reteg muveltseget erzekeltetendo, az elbeszeloi szolamot a bibliai, mitologiai alluziok nepies eloadasa szinesiti. A varostromrol szolva:

Troja, es Kartago mikor meg-rontatott, Azokba annyi ver, mint itt nem ontatott Ki keserut nem ett, nem erdemel edeset: Dulcia non meruit, qui non gustavit amare24

(Benyovszky egy helyutt az egyiptomi sotetseggel, Ulisses sorsaval vigasztalja a nekikeseredett Ronto Palt.)

2 3 A makaroni versek a kozkolteszeti, a diak-folklor hagyomanyban, a keziratos enekeskonyvekben eltektovabb. Jan Kollar 1834/35-os, nepkolteszetinek nevezett gyujtemenyeben is helyet kapott.

2 4 A sententiat a szarmazas megjeldlese nelkiil kozli Eduardis Margalits, Florilegiumproverbiorum universae latinitatis. Ludovicus Kokay, Bibliopolis, Budapest, 1895, 169.