Irodalmi Szemle, 2019
2019/9 - Lackfi János: Az ugrálószoba zsoltára (vers)
Kitikkadtam, mint a mezo nyaron, csipos por keringett ereimben. Ekkor azt mondtam, nem fedezem be vetkemet, nem aggatok ele agyekkotoket, nem leplezem el tiritarka szovetekkel. Kiallok eled, Uram, megvallom, mit tettem, nem beszelek melle, nem arcoskodom, nem haritok, nem mentegetdzom. Pedig abban verprofi vagyok, tobb evtizedes gyakorlattal, szakmai vizsgakkal, nezd, Uram, a szomszedomat, mennyit feketezik, fel se jelentem, nezd, barataim mind felrelepnek, nezd, rokonaim AFAt csalnak, ne vedd hat komolyan kis undoksagaimat, kerekitendo tetelek, te meg oly nagylelku vagy! S mikor nem kamuztam tobbe es nem hamuztam melle, hanem megvallottam bunom, vetkeimet egbe hajitottad. Szetegette mindet a nap? Elnyelte mennyei gravitacio? Egy se hullott ala. Imadkozzek hat hozzad mind, akinek korsoja bsszetdrott, es fajon, mezteleniil villog ki a lelke.
