Irodalmi Szemle, 2019
2019/9 - Lackfi János: Az ugrálószoba zsoltára (vers)
LACKFI JANOS AZ UGRALOSZOBA ZSOLTARA Boldog, aki hutlen, de hutlenseget egbe hajitjak, nem esik foldre le, feldobjak: hutlenseg, leesik: huseg, mi az? Boldog, aki Isten husegeben dicsekszik, ha mar a sajatjabol kifogyott. Adj, Uram, huseget, csak par szalat, a te dobozodban boven akad meg, en az enyemet mind elszivtam. Ja, es adj hozza tuzet is. Boldog az az ember, akinek bunere gyorsan radobtak a pokrocot, csak Atyad meg ne lassa, es megjon Atyam, es ugy tesz, mint aki eszre se vette: „je, hat bun, az, ugy latom, nines itt szal se”. Boldog, akinek bunet Isten szerteszorta, akinek bunet Isten szorta szerte, lelkebol minden alnoksagot, felelmet, szegyent, versengest, kejvagyat, sunyulast, kamuzast kifutyiilt a Lelek leghuzata, de ettol epphogy nem ures a kamra, hanem csordultig tele edes, lepes Urral. Razartam szajamat a gonoszsagra, fbgsoromat bentrol ostromolta, neman orditottam, mint a sakal, csontjaim sajdultak bele. Kezed ram nehezedett, mint az olajiito prese, es kisajtolta lelkem zsirjat.
