Irodalmi Szemle, 2019
2019/6 - TÖRÖK - Szászi Zoltán: Arról, hogy miért kellett babot ültetni neked, halandó! Az én kórtársaim (próza)
uzsoras, neki sines semmije, csak egy marek babot tart tenyereben, mar a poeta is oldja a rongyat, s kimeriti a zsizsikes babot a szakbol, mert nines mas, mivel fizethetne a reveszt. De legalabb ettol a kevestol konnyen szabadul! Nezd csak! Masok nyognek, ki ezer aranyanak sulyatol, kit a hirnev csalfa igerete csal most meg, ki veres panceljaban a hata mdgbtt sulyos kelevezek csillogasatol reszeg meg mindig. Mikozben regen kidolt mar a harcteren mindenki, csak a varjak koverednek, s hat ho mulva a pipacsok dobnak langot vegig a reten, drizve a kiontott ver szinet huen. Ugy tapsikolnak az elomlo rogok felett gyurott szirommal, mint kisszoknyas, telt alaku mazsorettek, kik helyben topognak s nevetnek az ehes ferfiszemek pasztazasat erezve combjuk toven. Vannak, kik szepsegiik siratjak, s a tudos bosszankodik, hogy eppen most kell elmennie, mikor mar csak egy lepesre van talan az aranycsinalas titkatol. A csillagasz szediilesetol nem kepes szabadulni, azt hiszi, ha ellatott a Napon tulra, az mar masik vilag. Dehogyis! Doreseg ezt gondolni. Hiaba minden tudas es emlek, hiaba magas siremlek, epitafium, marvany, arany es eziist vagy tompan fenyes bronzbol ontott szobormas, itt mindenki egyenlo. Kharon egesz halomnyi koronat seper el eppen az utbol, sok diademot, karperecet, sisakot, fegyvert, mind szemet az itt csak, semmirevaldsag! De a bab! Az igen! Az fizetdeszkoz, ha nines obulusod a revesznek. Bar a esufvenseg morog, mikor latja, petyhiidt izmaival egy csapat esdrot is at kell vinnie a tulpartra megint, de hat ezek a esdrok oly konnyuek, hogy meg se billen a barka, mikor belelepnek. Ok mindent maguk utan hagyva boldogan mennek a semmibe, mert akinek semmije nines, annak, barmi varja is a tulparton, minden aprosag csak tobblet lehet. Ha beke, ha nyugalom, ha feloldodas, ha csend, ha egyensuly, vegtelen pihenes, hat az mind csak aldas. Nem ugy annak, ki nem kepes levetni gonceit, aki ha hatrahagyja is ruhait, aranyat, diszeit, dolyfet, hiusagat, akkor is morzsanyi gondolattal visszakivankozik meg, s latni veli a halmot, piramist, boltozott sirjat, mit meghagyott epiteni kimulasa utan. Micsoda buta sulyok ezek! Fel oldalra billen a barka, Kharon karomkodik,
