Irodalmi Szemle, 2019
2019/4 - Nagy Hajnal Csilla: Íróalakok a modernitás prózanarratíváiban II. J. D. Salinger és Sylvia Plath műveiről (tanulmány)
ahhoz, hogy sebet vagjon ra, raadasul ugy erezte, hogy amit el akar pusztitani, nem ott van, hanem ennel sokkal melyebben, rejtettebben - ezert erdekes az a megoldas, amelyet vegiil valaszt: o maga maszik be egy pinceben talalhato rejtett zugba, tulajdonkeppen a hazban hatol melyebbre, hogy itt elpusztulhasson az, amit a boren keresztiil keptelen volt meglatni. Az egyik legfontosabb tiikdr-motivum pedig a korhazban jelenik meg, miutan sikertelen ongyilkossagi kiserlete utan labadozik. Latni szeretne magat, ezert tiikrot ker a novertol, aki eldszor nem akar adni neki, arra hivatkozva, hogy most „nem epp valami csinos”, vegiil megis enged a keresnek - Esther pedig eltori a tiikrot, viszont tulajdonkeppen nem lehet tudni, szandekosan-e: a noverek ugy viselkednek, mintha evidens volna a szandekossag, a narrator szerint viszont o egyszeriien csak elejtette a tiikrot. Tehat amikor majdnem sikeriilt tavoznia az eletbol, egyszer s mindenkorra megvalni foldi egzisztenciajatol, visszaterve szembesiilni akart vele, mi az, ami megis itt tartotta, ami megis megmaradt. A latvanyt viszont valosziniileg nem birta feldolgozni, tekintve, hogy korabban mar lezartkent kezelte az egzisztenciajat. „Megfigyelo vagyok csupan”44 , gondolja Esther egy elegans partin, mintha ezzel nyugtatna, ezzel probalna meg sajat maga szamara elviselhetove tenni a kiilvilagot, kornyezetet, valamint barmit, ami vele tortenik: mintha sajat eletenek is csupan megfigyeloje volna. New Yorkbol valo hazaterese utan, a celtalan nyaron (amely ongyilkossagi kiserletevel vegzodik) Esther elhatarozza, hogy iro lesz. Egy taskairogeppel kiiil az udvarra, „Egy masik enem kozben nagy messzirol nezte, ahogy ott iilok a teraszon, ket deszkaburkolatu fal, egy bokor meg a nyirfacsoport es az elo soveny kozott, es icipici vagyok, akar egy baba a babahazban.” Eltervezi, hogy o maga 4 4 Az iivegbura, 105.
