Irodalmi Szemle, 2019

2019/4 - Nagy Hajnal Csilla: Íróalakok a modernitás prózanarratíváiban II. J. D. Salinger és Sylvia Plath műveiről (tanulmány)

is ilyen tokeletlen voltam, csak meg soha nem toprengtem el a dolgon”40 , irja, ezutan pedig egy novellabeli zold fugefahoz hasonlitja eletet, melyet ugyanolyan agbogasnak lat, a fa againak vegen pedig kover fugekkent ragyognak a csodala­­tos jovokepek (boldog otthon, irodalmi karrier, furcsa nevi! szeretok) - ebben a kepben helyezi el onmagat, kivulrol nezve a jelenetet: „Lattam magam, ahogy ott iilok a fugefaag hajlataban, es ehen halok, pusztan azert, mert nem tudok donteni, melyik fiigeert is nyujtsam a kezem. Kellett volna mindegyik, de ha va­­lamelyiket valasztom, ez azt jelenti, hogy a tobbit elveszitem, es ahogy ott iiltem, tanacstalanul habozva, a fiigek egyszerre rancosodni kezdtek, feketedni, es egyik a masik utan pottyant le a foldre, a labam ele.”41 Esther tehat keptelen dontest hozni, keptelen azt erezni, hogy jogaban dll valamifele donteshozatal, hisz 6 az eletenek, a vele lejatszodo esemenyeknek csupan kiilso megfigyeldje, a laba ele hullo kihagyott lehetosegekrol is csak egy kiilso nezopontbol tud ertekezni. A tiikrok, tiikorkepek, fenykepek nagy jelentoseggel birnak Az iivegbura lap­­jain. Nem kizarolag sajat identitasanak viszonylataban - egy ponton peldaul az egyik hozza hasonloan palyazatot nyert lanyrol irja a kovetkezoket: „ Allandoan tiikorkepet bamulgatta a fenylo kirakatuvegekben, mintha arrol akarna meg­­gyozodni: meg mindig megvan.”42 Ez a hiusag megtestesiilese mellett az onma­­gunk puszta kepkent vald ertelmezesevel is osszecseng, ebben ajelenetben pe­dig emellett Esther epp azt demonstralta, mennyire nem tud azonosulni, kozos hangot megiitni a magat tiikrokben kereso lannyal, Hildaval. A tiikor motivuma tobbszor visszater, peldaul annal a kulcsmomentumnal, amikor Esther az on­­gyilkossagara kesziil - tobb modszert gondol vegig, es amikor a csuklojan levo erek felvagasanak lehetoseget veszi szamba, a gyogyszeres szekrenyhez lep, es a tiikrot ujfent mint eltavolitast emliti: „Talan, ha a tiikorben neznem vegig, az olyan lenne, mintha valaki mas csinalna, egy konyvben vagy egy szindarabban.”43 De megsem kepes ra: tiikorkepe tiinik keptelennek, tul gyengenek ahhoz, hogy veghez vigye tervet. Elotte pedig, csukloit figyelve, tul vedtelennek latta boret 4 0 Az iivegbura, 78. 4 1 Az iivegbura, 79. 4 2 Az iivegbura, WO. 4 3 Az iivegbura, 145.

Next

/
Oldalképek
Tartalom