Irodalmi Szemle, 2019
2019/12 - ÁLNÉV - Lill Emília: Ametyst (próza) / ÁLNÉV
Steck Boldizsar, pedig bizonyara sokat faradozott, hogy a kozelebe keriiljon, s megse sertsen semmi szabalyt. Elfbrditotta a fejet, hogy ne latszodjek rajta a huvos orom, amit a ferfi hangja valtott ki. Ertelmezhetetlenne gabalyodtak fiileben a vegelathatatlan, nagy igyekezettel formalt fdkamaragrdfi, biroi, plebanosi, waldbiirgeri koszontesek, mivel a lila zsakmanyba feledkezett, gombolygette, szorongatta, cirogatta. Alig varta a lakoma veget, hogy visszavonulhasson a kacskaringds hegyi utakon hosszu orakig tarto kimerito lovaglas utan. Eldrefutottam a kamarahazba, mar igy is feld volt, hogy elmaradasom miatt leteremtenek. Pedig az volt a dolgom, hogy figyeljem minden kivansagat. S ahhoz latnom kellett a gondolatait. Meg egy parnat keritettem, csipkeszegelyut. Megpaskoltam, felfrissitettem. Kitartam az ablakot. A sator alol epp akkor indult a kiralyi par a szallashelyre. Mindketten terre nyilo szobat kaptak, bar nem szomszedosat. Matyas valamivel nagyobbat, mint Beatrix, de oda nem volt bejarasom. A kiralyne szobajaban halvanylila damaszt baldachin tornyosult az agy foie. Illett az ametiszthez, amit rogton a parnahalomra helyezett. Mintha egy tiindercsecsemo fekudt volna a csipkek kozott. Ket szobalanya surgott-forgott korulotte, vetkoztette, nedves batisztkendokkel torolgette, en meg oket szolgaltam, meg ha nehezen ertettem is beszediiket: elvettem a keziikbol a ruhadarabokat, dsszehajtogattam, a ladara rendeztem, vizet tdltottem a rezkupaba, kivittem az ejjeliedenyt, kivansag vagy inkabb parancs szerint elfujtam vagy meggyujtottam a gyertyakat. Lattam a gondolatait. Anna egyre ugyesebb, jo, hogy megtartottam. Dorottya pedig olyan nyugalmat sugaroz, hogy beke lesz a testemben-lelkemben, amikor a kozelemben tartozkodik. Ez a fittyfiritty - ez lennek en - teljesen feleslegesen ugrabugral, csak a haziak buzgosaga kiildhette ram. Nem esett jol, hogy ezt gondolta, hiszen minden pillanatban igyekeztem hasznossa tenni magam. Megbamul mindent, barsony keblem, gdmbolyii csipom, labujjaim, meg utobb valami rontast tesz, csak ugy sorjaztak a ram vonatkozo rosszizu gondolatok. Egy fertelmeset ki is mondott, most inkabb nem ismetlem meg. Amikor a kiralyne hajat bontottak, kikiildtek. Az ajto melle iiltem, hatha meg sziikseg lesz ram. A kiraly legenye is akkor lepett ki a masik fenseges szobabol. Kifujta magat, es ram vigyorgott. Egy csunya forradas indult a szaja mellol a fiilcimpaja fele, ettol ijesztd lett a vigyorgo arc. Szomjas vagyok, mondta. Menj a konyhaba, ontenek valamit. Nem mozdulhatok az ajto elol, amig nem jon az orseg. Nem hoznal nekem egy kis bort? Nem mozdulhatok, amig nem jon az orseg, nevettem. Akkor szomjan veszek. Erre felpattant az ajto, kilepett a kiraly, a nagy lendiilet majdnem
