Irodalmi Szemle, 2019
2019/12 - ÁLNÉV - Lill Emília: Ametyst (próza) / ÁLNÉV
elsodorta a legenyt. Meghajoltam, kicsit felrealltam, azt hittem, meglatogatja felseges feleseget. De kisvartatva mar a lepcson lefele dongo leptei hallatszottak. Nem tud aludni, suttogta a legenye. Szetnez egy kicsit az alvo teren. Dondiilt a kamarahaz nehez tolgyfa kapuja. Dorottya kidugta az orrat. Elment? Nana, hogy elment! kurjantotta a legeny. Csendesedj! Jelentem a kiralynenak. Te meg hozzal meg egy kis aszalt szilvat, fordult hozzam. Meg egy kupa bort! Lokte utanam az ohajtasat. A konyhaban mar csak Margit asszony tustenkedett, nyomban szorta is a kivant csemeget az eziist talkaba. Nem tudtam megallni: a felhomalyos folyoson egyet bekaptam. A legeny vigyorgott, mert latta, hogy a hosszu elvezet kedveert forgatom a nyelvemmel, es nyalogatom a szam szelet. A borrol megfeledkeztem. A kiralyne a nyitott ablakban allt, amikor beleptem. Kilogatta a hajat, amit fel-felkapott a Tanad felol majusi illatokkal felpakolva erkezo szel. A szemkozti haz elso emeleten nyitva volt egy ablak. Beatrix le nem vette a szemet az ablakban sejtett ferfirol. Steck Boldizsart lattam a gondolataban, ahogy hajat area ele cibalja a huzat, bozontos szemolddke alol surun nez a szemkozti nyitott ablakba. Lent a teren leptek visszhangja ugralt egyik korol a masikra. A tekintet es a hang utjanak keresztezodeseben egy bagolylepke lebegett. Anna kituszkolt a szobabol, azt mondta, nines ram sziikseg tovabb, menjek aludni. Nem mertem maradni, sem az ajto mellett alldogalni, sem a lepcso mogott vagy a kapualjban megbujni, pedig furja az oldalam a kivancsisag. Az en oldalam meg a konyoked furja, huzzad el. Alhatnal mar. Vajon merre jar a kiraly? Becsukta-e mar az ablakot a kiralyne? Megcsokolta-e a legeny Dorottyat? Ha beszelsz, sose alszunk el... Lattam a gondolatait, a jobb szeme sarkabol esurrantak ki, suttogta a mellette fekvo fiilebe, mikozben erezte a hajaba gubancolodott etelszagkevereket. Amikor a varoshazarol kileptek, Beatrixnak hianyerzete tamadt. Mosolyabol a kiraly rogton sejtette, hogy terveket forgat. Epitsiink? - kerdezte biztatdan. Asszonya kapolna korvonalait rajzolta a levegobe, a boseggel redozott ruhaujj kecsesen kovette a mozdulatot. Kinek
