Irodalmi Szemle, 2019
2019/12 - ÁLNÉV - Lill Emília: Ametyst (próza) / ÁLNÉV
LILL EMILIA AMETYST Lattam a gondolatait, a bal szeme sarkaban surrantak ki, suttogta a mellette fekvo fiilebe, mikozben erezte ahajabol kiszabaduld etelszagkevereket. Amikor abelabanyai uton a Csillinger-kapuhoz ertek, a harangzugas olyannyira felbosszantotta, hogy legszivesebben agyontapostatta volna a lovaval a nyajasan mosolygo perjelt mind a huszonharom bazsalygo dominikanussal egyetemben, akiknek szemlatomast egette a kezet a nappali fenyben mulatsagosan pislakolo, karvastagsagu gyertyakrol bosegesen lecsorgo faggyu. Micsoda utca, piszmalta a Peltscher-Gasset, pedig nem olyan keskeny az, csak sok ember allta vegig, mert az egesz varos latni akarta oket. Egy megvetd pillantassal felmerte a legtobbjiiket, vagyis a legfontosabbakat, a legfontoskodobbakat, a legcifrabb oltozetueket. Micsoda arcok! Korndl Gyorgy kamaragrofot torz mokusnak latta, Resch Janos birdt felbehagyott pastetomnak, Hohel Janost kettehasitott tuskonak, Schwammgrattel Miklost sovany erszenynek, Hartlab Gilget hivalkodo zsamolynak, Prodacs Janost gorbe piszkavasnak, Hylleprant Matyast teli csobolyonak, Steyrer Gilget lusta oranak, ha tudnak ezek az eskiidt polgarok, megpukkadnanak haragjukban vagy szegyeniikben! Am amikor Steck Boldizsarhoz ert, elallt a lelekzete, es minden bosszusaga elszallt. Megis erdemes volt idejonni! Minden berzenkedes ellenere. Dalias termet, kifogastalan oltozek, haragzold kopeny alol elovillano izmos combok, vallat verd aranybarna szoghaj, keskeny ajak foie markans arnyekot veto orr, pergamen arcbor es suru szemolddk alol villogo tekintet - milyen reg latott hasonlot! Steck Boldizsar figyelmet nem keriilhette el a nehany masodpercig tarto kiilonos erdeklodes, amit egy megfeleloen celzott mosollyal nem felejtett viszonozni. A varakozas szarba szokkent, bimbot hajtott, illata titkos testtajakat jart be itt is, ott is. Igyekeztem a kozeliikben maradni, furakodtam at a tomegen, neki-nekiiitddtem a barsonyba, selyembe, damasztba, vaszonba burkolt, izgatott verejtekben uszo testeknek. A Felso terre erve mar elismeresse valtozott az elobbi utcafitymalas: hatalmas hofeher sator varta a becses vendegeket. Vegre leszallhatott a nyeregbol. A sator alatt kords-kdriil inyencsegektol roskadozo asztalok, kozepiitt a hegyek kincsei halmokba rakva. Huztak-vonzottak a titokzatos formak, meg sem varta a szokasos hosszadalmas udvozleseket, odalepett a ragyogo asvanyokhoz. Egy csecsemofejnyi ametisztet vett a tenyerebe. A szenvedelyek kove, lepett melleje a veletlen sodrodas latszatat keltve
