Irodalmi Szemle, 2018
2018/9 - KÉSŐMODERN - Szekrényes Miklós: Pszichopuzzle (A ketrec) (próza)
ertem, melynek tiiskeire minden tavasszal az elejtett, meg eld cserebogarakat tuztiik, a lany elindult afolyoson a lepcsohaz fele. Neeeeeeeeeeeeeee, vddddddddddddddddarj, iivbltdttem, itt vagyoooooooooooooooook. Akkor lepett be a lepcsohaz ajtajan, mikor a jatszdternel jartam. Onnan mar talan hallotta volna kialtasom. Zihdlva rohantam tovabb, hatha az epuletet megkeriilve meg latom, merre indul. Kozben megbotlottam, terdre rogytam, de afajdalommal mit sem torodve futottam tovabb. Az utolso parkhoz ertem, ami a hazunk es a szemkdzti haz kozott pdffeszkedett csenevesz faival, s ahol egyszer a szomszed gyerek egy felteglaval verte be afejem, hogy ot valasszak afocicsapatba, mikor megint meglattam a lanyt. Kialtani sem volt idom, mert mar csukodott is mogdtte a szemkdzti epiilet lepcsohazdnak ajtaja. Engem keres, tudja, hogy erre lakom, csak azt nem, melyik hazban, gondoltam, s utolso erotartalekaimat riadoztatva loholtam a lany nyomaban. Am az ajton benyitva nem a vart latvany fogadott. A sziik lepcsohaz helyett egy hatalmas, zart belso udvarra ertem. Korben sokemeletnyi ablak. Lakasok, irodak? A grandiozus belso terben vasari forgatag. Mindenfele pultok tele edessegekkel, ekszerekkel, bizsuval, ordkkal, kegyeleti kellekekkel. Felfele tekingetve bolyongtam a tomegben, az ablakokat vettem sorra, mikor egy kez megragadott. Utolso esely, sziszegte az arcomba egy fokhagymaszagtol buzlo szdj. Mar csak ket sorsjegyem van, s az egyik milliokat er,folytatta a tetovalt karu arus. Leperkaltam neki a sorsjegy arat, csak hogy szabaduljak tole, mire o egy fonott kosarkara mutatott, melyben tenyleg csak ket sorsjegy volt mar. Nem hittem a milliokat igero szovegenek, nem is erdekeltek a milliok, a lanyt szerettem volna megtalalni, megis elbizonytalanodtam, mintha a valasztasom tetje mas es tobb lenne, mint hogy milliokat nyerek-e pillanatokon beliil. Habozasomat kihasznalva egy baltafeju srac a pultra dobott egy penzdarabot, es elmarkolta az egyik sorsjegyet. Akkor hat ez a tied, mondta az arus, s odanyujtotta a masikat. Abdul, szolt a neman mellette szobrozo segedjenek a tetovalt karu, aki inget levetve hanyattfekiidt a pulton. Mellere egy hosszu szamsor volt tetovalva. A tied, mondta az arus, mire en felbontottam a sorsjegyem, s a rajta talalhato szamokat osszehasonlitottam az Abdul mellkasara tetovaltakkal. Az utolso negy szam kivetelevel egyeztek. Most tejossz, intett a baltafejunek. Erre Abdul engedelmesen a hasdra fordult; a hatan lathato szamok teljesen megegyeztek a baltafeju szamaival. Mikozben a zsebembe gyurtem a vesztes sorsjegyet, mar a belso udvarra nezo ablakokat filrkesztem sorra, nem erdekelt, hogy kozben a pultnal pezsgot bontottak, es Abdul engem is inni invitdl.
