Irodalmi Szemle, 2018

2018/5 - Csehy Zoltán: Michael Tarchaniota Marullus. MIXA'HA MAPOYAAOETAPXANE I'QTHE. Egy második generációs migráns költő a reneszánsz Itáliában (tanulmány)

uniszexsze valnak: nala a lany is Amor „katonaja” (1,42) lesz. A spartai anya es a heroikus legendakincs aktivalasa azonban Marullus katonaretorikajanak moralis dimenzioit szelesiti ki. Az Egy spartai nd batorsagdrol (2, 6) c. epigramma eszmeisege vilagosan mutatja azt a szelsdsegesen spartai idealt, melyet a kolto a keresztenyseg megmentesenek zalogakent kepzel el, am amit nem egy idealizalt szociokuturalis terkent, tarsadalmi programkent almodik meg, hanem (Ausonius nyoman, Ep. 23) a Sparta-legenda moralis dimenzidit hangsulyozva (vo. Larners, 2016, 211):

Spartaban egy asszony meglatta, hogy fa

pajzsat csataban dobta el,

kardot rantott s a gyermeket leddfie o,

s a holttetemfdlott tgy szolt:

„Dogolj meg, fattyu, meltatlan vagy rd, hogy elf

Elarultad hazad sfajod!”

Ez a spartai harci ideal veszi korbe Marullus csaladjat, de paradox modon jelzi Bizanc elestenek moralis deficitjet is:

Egykor az eg bizvast kedvelte Bizancot igencsak,

Roma nemes muvet, isteni varfalait.

Ellenseg predaja ma, es folemeszti a vak duh,

Regi dicsosegnek mar csak a hire maradt.

El becsulet meg a hostett, elnek a jambor erenyek,

Maglya tiizen hirnev el sosem eg, ha igaz. (I, 48)

Az apja halalan kesergo Andrea Matteo Acquavivahoz irt versben igy hatarozza meg a harcos ferfi karakteret: „adaz fegyverek es az dies - ez a ferfihoz illo”, az ellenseget erje agyban, oleles kozben a halal. A draga temetes ellensegnek valo, a host tilos siratni, mert aki siratja, nemcsak ferfiatlan, hanem az orokkevalo eleterenyeket is tagadja. A ferfiatlansagnal nines nagyobb bun, nemebol fordul ki az, aki egy temetesen zokog: