Irodalmi Szemle, 2018
2018/3 - TRANSLOVAK - Juhász Tibor: Hitelláz (regényrészlet)
az osszeget, azt mondta, mar itt sines, lelep, nem is kdszon senkinek, uj eletet kezd, de halaja jeleiil az indulas elott egy italra meghivna az iizlettarsat, elvegre Mark adta a kezebe a szabadulas kulcsat. Szilvat kertek, melle Kobanyait, a kopcos elmondta, hogy mihez fog kezdeni az eletevel. Sopronban lakik a katonacimboraja, rafmalt gyerek, mindenben benne van, most peldaul egy csomo orvosi cuccot hoz be az osztrakoktol, megigerte, hogy beveszi dt az iizletbe. Ha sejtette volna, hogy ez lesz abbol a nagy szerelembol, ami a gyerekek szuleteseig egyre erdsodott kozte es az asszony kozott, azonnal elmenekiilt volna. Nem tudod elkepzelni, mondta Marknak, hogy szerettiik egymast. Azzal rendelt meg egy kort, kesobb Mark fizetett, majd megint a kopcos, megint Mark. Tiz ora koriil mar egyikiik sem birt egy helyben allni, diilongeltek, de forrt benniik a diih, mintha valaki megsertette volna oket, elnagyolt mozdulatokkal gesztikulaltak, Isten aldja Som Lajost, orditottak, amikor felcsendiiltek a zenegepbol a Ha volna ket eletem akkordjai. Mark eppen egy Cserhati-szamot akart bekapcsolni, mikor beleptek az ivoba Paliek. Felsorakoztak az ajtd mellett, mint valami vadnyugati banda, csak fogpiszkalo kellett volna a szajukba meg egy idos zenesz a sarokba, aki elnyujtva jatssza szajharmonikan az Edes kisfiam dallamat. Mit hoztatok, kerdezte Mark, es bizonytalan, de indulatos leptekkel indult a fiatalokhoz. Amit megbeszeltiink, mondta Tamas. A kopcos a pultba kapaszkodva nezte a jelenetet, biztosan rosszat sejtett, mert hatralni kezdett a csoporttol. Had nezzem, kerte Mark a telefonokat, de Pali nemet intett, eldszor a penzt, valaszolta kihivoan. Mark elnevette magat, a penzt, kerdezte, a penzt akarod, akkor nesze, lasd, kivel kezdesz. Benyult az esokabatja zsebebe, elohuzta a bankjegyeket, a levegobe dobta oket. Nekem nem szamit, en le se szarom, kiabalta, majd elovett egy uj abb koteget, amit szinten feldobott. A fiuk eldszor nem ertettek, mi tortenik, de aztan felengedtek, nevetve gyujtottek a bankjegyeket, es egyre hangosabban rohogtek, mert Mark ujabbakat hajitott a magasba. A kopcos is idemereszkedett, a falnak dolve probalt lenyulni egy otezresert, mert tudta, ha elorebillen a feje, elesik. Mark forgott, mint egy tulsulyos balerina, enekelt, hogy „a konnyeket nevetesse, a gyuloletet szeretette, az ellensegeket baratokka valtoztassa”. Gyozelmi mamor, ahogy neztem oket, ez jutott az eszembe. Loveszarkok-
