Irodalmi Szemle, 2018
2018/2 - ESTERHÁZY - Kulcsár Szabó Ernő: "Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esteházi prózájában (tanulmány) / ESTERHÁZY
Ezert a kellemesrol nem egyszeruen azt mondjuk, hogy tetszik, hanem azt, hogy gyonyort kelt. A kellemes irant nem puszta tetszest tanusitok, hanem hajlam tamad bennem; s hogy valami a legelevenebb mddon kellemes legyen, ehhez olyannyira nines sziikseg iteletre az objektum mibenleterol, hogy akik mindig csak az elvezetet hajhasszak (hiszen e szo jeldli a gydnyor belso lenyeget), azok szivesen melloznek mindennemu itelest.28 Hogy a Termelesi-regeny egy egeszen mas elvarashorizontban ilyen mertekben helyezte at az esztetikai tapasztalat hangsulyait a - nyelvileg leggyakrabban a jatekos es konnyed style rocaille29 diszkurziv mintaiban medializalt - erzekleti tenyezokre, maig kevesse kutatott teriilete az tin. prozafordulatnak, ha nem eppen az egyik legkeptelenebb vakfoltja annak. Mert az nyilvanvalo, hogy az elbeszeles szolambeli hangolasanak ez a Mark-valtozatig (2014) folytonos jelenletu esztetikai minosege sokkal osszetettebb poetikai viselkedesmintakban30 valosul meg ahhoz, hogy esupan az fteletesztetikai beallitodas elutasitasat lathassuk benne. Mikozben az alapvetoen igaz marad, hogy Esterhazy muvei, egeszen a Hasnyalmirigynaploval bezarolag, elsodlegesen nem itelkezesesztetikai horizontban teszik hozzaferhetove (mert nem a szubjektivitas formalis strukturaiban alapozzak meg) az esztetikai tapasztalat torteneseit. Ez az interpretacio formanyelven alig lekepezheto nyelvi regisztergazdagsag - ahogyan azt a Bevezetes a szepirodalomba kepi-ikonikus formaban reflektalja is - egyszerre jut ervenyre az elbeszelesnek a mindig „egyfeluletu” Mobius-szalagra emlekezteto, egy hangnemkent erzekelheto tobbszdlamusag paradox dallamvonalaban, illetve az egyszerre hosszmenti es horizontalis „kiterjedesu”31 retegzettseg Penrose-haromszoget idezo, multiperspektivikus viselkedeseben. Ertheto mindez ugy is, hogy ez a modalisan igy artikulalt elbeszelesmod el-2 8 Kant, Az itelderd kritikaja, 121. 2 9 A trefa, a vaudeville es rokon mufajainak nagy gyakorisaga is azt valoszinusiti, hogy Esterhazy prozaja a hagyomany felol joval inkabb a nyelv/i es mu/vi letmodban megalapozott, teremto/elddllito jellegu 18. szazadi elbeszeld modusznak a tovabbirasakent mutatkozik, mint annak az abrazolo/mimetikus/reprezentacio-elvu regenyirasnak az orokosekent, amely a „manierat” elutasito 19. szazad valosagtapasztalatbol kiindulo, a fikeiot rendre egy „igazi” letre vonatkoztato, s az irodalmat igy vegso soron mindig „elvaldtlamto” esztetikai diszkurzusanak a termeke. 3 0 A Termelesi-regeny Marie Antoinette-motivumanak hirtelen fordulatahoz kepest a Fiiggoben (1981) peldaul egy olyanfajta varatlan irany- es szempontvaltas-tipus is konstitutivnak bizonyul, amelyik nem a poentirozo trefas-anekdotikus kisformak mufaji tartozeka: „.. .botranyos viszont az igazsag, az, es minden a letet alapvetoen erinto dolog az, e botranyt fol kell ismerni, es ha a helyzet ugy hozza, azza kell lenni, mindez nem program, 6, K„ nem profeta, hanem, amint mondta, egy urge, nem program, hanem keszenlet, vedtelenseg, figyelem, egy elete, egy halala, terdevel eldrenyomult, faltdro koskent valasztva szejjel a Drahoscheit, porclevalas, villant az eszebe...” (Esterhazy Peter, Fiiggo, Bp., Magveto, 1981, 148.) 3 1 „Ha magyarul leirok egy mondatot, akkor azt tudom, hogy az hogyan helyezkedik el mondjuk Garaczi Laszlo es Pazmany Peter kozott, vagy meg beleertve a sarki fuszerest is.” (Esterhazy: Egy kekharisnya..., i. m„ 313.)
