Irodalmi Szemle, 2018
2018/2 - ESTERHÁZY - Gyurász Marianna: Első (vers)
GYURASZ MARIANNA ELSO Azt a csomag gyurmat arra kellett hasznalnom, hogy homokko ormot emeljek, ahonnan deliriumban lezuhanhat a tested. Nem kell ugrani, mert a fuledben uszo kristalyok mozgasa most nem tiszta az ezt osztalyzd gocnak, es azert sem, mert vannak mas erok, amik a kivant iranyba huznak. Mas keszleteket is kaptam, mert a vazhoz jartak, hogy viznyeldket es folytonosan sivalkodd orkanokat helyezzek kiterjedt parcellak foie, mas helyekre sivatagokat, vagy egypar szomjas korot, szamos negyzetmerfdldon nagyjabol egyenletesen elosztva. Nemi aranyerzek kellett hozza, hogy ertelme legyen, ahogy lefektettem dolgokat, egymashoz kepest a szintkiilonbsegek, a retegek, hogy csusztathato legyen, s hosszu ideig ne legyen sok lehetosege nagyobb foku elromlasra. Eld es elettelen aranyaval akkor meg nem kellett foglalkoznom, de igy is olyan sok mindent kellett kiszamitanom annyival elore; hoi iitik majd fel fejiiket eloszor, merre lenne legegyszerubb tovabbindulniuk. Feher vagy elenk szinu kavicsokbol osvenyt huzni, kanyargo osvenyt. De ebren tartott a munka erot probald jellege, es a teny, hogy, mikor felallitottam mindent, a szamitasok szerint majd en is megpihenhetek. Szeretem ugy meselni, hogy alig napokkal ezelott gyurtam az ormot, ahonnan, de hat, ha figyeltel, tudod, csupan kepletes. Olyan vagyok, mint nagyapad, amikor megtdmte a pipajat, es amit elmeselt, lattad a fustben, pedig a koponyad belsejeben lattad, a homloklebeny nyalkas, rejtett oldalara vetulve. De elarulom, tudtam, mikor es milyen magasan helyezzem majd a labad ala az evmilliokat, meg azt is, hogy mikor a matematikaval baratkoztam, ugy erzem, mar akkor ismertelek.
