Irodalmi Szemle, 2018

2018/12 - IRODALMI SZEMLE 60 - Szalay Zoltán: Faustus kisöccse (részlet) / IRODALMI SZEMLE 60

ami nem az atlagember ideje. En kesz vagyok megfizetni erte, es tudom, mivel szoktak fizetni maganak. Kesz vagyok egeszseggel fizetni es szeretettel fizetni, kesz vagyok vallal­­ni minden terhet, es szerintem maganak van mintaszerzodese, gondolom, csak eld kell huznia a fiokbol. Nem ertem, mirol hablatyol, mondta a kalapos ferfi tiirelmetleniil, mi­­kozben odakintrol egyre nagyobb hangzavar szivargott be, mintha incidens lenne kirob­­banoban, es mindketten egy kicsit arrafele is figyeltek, de a szlovakiai magyar fro mindent megtett, hogy lekosse a kalapos ferfit. Tudom en, hogy maga az, hiaba probalja leplezni, hiszen maga legyeskedett koriilottem, es ne akarja nekem bebeszelni, hogy mindez a ve­­letlen muve, es a szlovakiai magyar fro elnyomta a cigijet, es felpattant, itt vagyok, felki­­nalom magamat maganak, a lelkemet kinalom maganak, hiszen ezert kornyekezett meg, ne tagadja, csak adjon bizonyossagot, hogy igen, megkdtjiik az uzletet, hogy tudhassam, megkapom a kitagitott idot, hogy kinyujtozkodhatok vegre egyszer, es ne kelljen meg ot­­ven evet ugyanebben a kutyaolban leelnem. Ekkor beesett valaki a lengdajtdn, es a szlovakiai magyar ird latta, ez az o magyaror­­szagi pajtasai kdziil valo, es a kalapos ferfi felallt, es osszekapkodta a dohanyat, es nem nezett ra, egy pillanatra megtorpant, egyre nagyobb kiabalas hallatszott a nagyterembdl, es a kalapos ferfi azt morogta, tunjon innen inkabb maga is, es kirohant, a nagyterembe, a szlovakiai magyar ird pedig kovette, de akkora volt a kavarodas, hogy nem latta, hova tiint. Egyszer csak Bertalan ragadta meg a karjat, verzett az orra, kaphatott mar egy po­­font, es kirangatta ot a vendeglobol, rohantak at a fenyekkel elarasztott Reeperbahnon, minden iranybol dolt felejiik a hdzonges, a bdmbdles, es meg sem alltak az elso gyorsvas­­uti megalloig, es bealltak az arctalan, nema emberek koze, es a fejiiket a kabatjuk gallerja­­ba rejtettek, de igy is dideregtek a kerlelhetetlen decemberi ejszakaban. Az utolso hamburgi napjukon az eddiginel is suriibb kodszitalasra ebredtek. Bertalan mar kilenckor talpon volt, friss volt es fiirge, a szlovakiai magyar ird azonban alig reagalt a nogatasara. Muzeumlatogatas volt a program, es este a varosvezetes fogadta a tisztelt irovendegeket. A szlovakiai magyar ird faradtsagra panaszkodott, biztosan az idojaras, mondta, es hagyta Bertalant, induljon el egyediil muzeumozni. A szlovakiai magyar ird bevagodott a karosszekbe a szobaban, es nezte a kodszitalast a varos felett, a tavolban a kikotdi daruk karjait, a hajoantennakat es -arbocokat. Amikor Bertalan visszatert, meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom