Irodalmi Szemle, 2018

2018/11 - Szepesi Kornél: Sámli diótöréshez (próza)

a csomagjaimat, ugatnak a szomszed kutyak, kinyitom a kaput, beeriink, lepakolok, aztan egyiitt kezdiink a fozeshez. Apa elobb kezet mos, aztan a spajzban kutakodik, hagymat kotor eld, pucolni kezdi, en a melyhutobol veszem le a hust, a kamraban babkonzervet keresek. Olyan izu a szam, mint mikor kihuztak a bolcsessegfogam, percenkent megtelik verrel, de nem kophetem ki, akkor nem gyogyul a seb. Ilyen erzes most, egy mely seb, melybol szivarog a ver, de nem vagyok kepes elallitani. Kozben keszitjiik a gulyast, mert enni kell, a csiilok kezd kiolvadni, egy koverebb darabot vagok le rola, anya felpiiffedt ujjai jutnak az eszembe, apa kozben a hagymat teszi a serpenydbe. Elhessegetem a gondolataim, a folyamatra koncentralok, kuktaban fozziik, ahogy anya szokta, jobban megpuhul igy a hus. Apa vastagra szeli a feherkenyeret, az asztal kozepere teszi egy vorbs szalvetara, aztan amig fo az etel, sakkozunk a teraszon. Hallgatunk, apa bekapcsolja a radiot, aggaszt a tekintete, megint van valami ajarasaban. Velem szemben iil egy samlira. Kisiit a nap, az iivegterasz kezd melegedni. Meddig maradok, kerdezi, kozben allitja a sotet babukat, homloka kifenyesedik, arckifejezese befele fordulo lesz. Ameddig kell, mondom, es apa nem felel, csak iil es gondolkodik, en a samlit figyelem, az jar a fejemben, hogy nem akarmilyen samli ez. Apa az, aki osszel felmaszik a diofara, megrazza a csucson, anya pedig kapkodja fel a lepotyogott diot, mint abban a gyerekdalban. Apa azzal viccel, picit akkor is razza, mikor anya alatta van. Anya ilyenkor szidja ot, mire apa nagyokat kacag a fa tetejen. Azon a samlin iil most is, ame-