Irodalmi Szemle, 2018
2018/11 - Csabai Máté: Négykezes (próza)
persze lecsapott a felvetelekre, es harom het utan piacra is dobta az otodik kozds lemeziinket, amelyen valdjaban csak en jatszom. Debussy-negykezesekkel folytattam. Liszt. Ravel. Most Fauret tanulom, a Dollyszvitet. Ez az eletem. Reggelente atmegyek a sarki boltba, es az ujjammal mutatva kivalasztom, mit kerek. A netbank nyelvet angolra allitom, ugy fizetem be a csekkjeimet, es nagy borravaldkat adok az etelfutaroknak, hogy ne haragudjanak, amiert nem beszelgetek veliik. Nem tudok csehiil, egyre kevesebbet olvasok, es lassan megtanulok szavak nelkiil gondolkodni. Epp ezert most aggodom, ha elbeszelesem pontatlan. Nem erdekes ez a kezirat, es nem tudom, miert kezdtem hozza. Hajnalban szoktam irni, amikor meg az allott levego telitettsege nyomja a szobat. Neha az iroasztaltol visszafekszem az agyba, a paplant szagolom, a fekhely illatat. A testemet. Kopogast hallok az aj to felol, es felek felallni. Tegnap a szomszedasszony rontott be tapintatlanul, pedig csak medvehagymabol szeretett volna adni, ami a kertjeben termett. Nem tudtam eleg gyorsan becsukni a studio ajtajat, mert az asszony mar az eloszobaban allt, es gyanakodva lesett be a helyisegbe. Persze beszelni nem tudtunk, ezert csak bolintott, es atnyujtotta a hagymat. „Dhekuji” - mondtam. Sokszor rettegek a betordktol, meg attol, hogy hire megy, ebben a hazban egy vedtelen, viszonylag gyonge nd lakik egyediil. Tobbszdri kopogtatas utan lepteket hallok mdgottem, Lili lepteit. A kezeben a legujabb „kdzds” lemeziinket tartja, es kiabalva kerdezi, hogy megis hogy csinaltam ezt? Aztan igyekszik higgadtabban beszelni, es elmondja, hogy akkor zongorazott utoljara, amikor nekem jatszott, a muveszlak tetotereben, azota nem nyult a hangszerhez, es nem is fog. „Veszelyes, veszelyes” - kiabalja, es percekig oszinten nem ertem, mire gondol. Azt is hozzateszi, hogy tudja, hogy a muveszlak volt az a hely, ahol sokszor ugy ereztiik, hogy egy-egy zene legmelyere nyultunk, amikor addig jatszottuk oket, mig a hangok egeszen massa alakultak, aztan minden melyen nem is maradt mas hang, csak a csond.- A csbndhoz tartom magam, nem jatszom - mondja Lili - Mi eljutottunk a vegere.
