Irodalmi Szemle, 2017
2017/11 - N. Tóth Anikó: Iuvenes dum sumus (próza)
zebb nyomon kovetni, naprakeszen lereagalni. Ha peldaul valamelyiknek a felesege bejelenti, hogy valni akar, a fogvatartott kepes ongyilkossagot elkovetni vagy megszokni. A neveldtiszt az ilyet megszivhatja, mert minimum elveszik tole a jutalmat, de akar bdrtonbe is kerulhet. Kihul a vacsid, figyelmeztette Anna. Kicsit arra is celzott, hogy talan erdemes lenne temat valtani, bar fesziilt figyelemmel hallgatta mindenki a bortonsztorit. Fiilop kellemes baritonjat arra az idore, amig belszinjet fogyasztotta, elobb halk duruzsolas, majd apro kacajokkal tlizdelt egyre erdsodd cseveges valtotta fel. Lathatoan zavarta, hogy kiszorult a figyelem kbzeppontjabol, mert nehany perces belefeledkezes utan reszletesen beavatott gasztronomiai elmenyebe, olyan izesen beszelt az alapanyagokrol, fuszerekrol, dsszhatasrol, hogy meglehetos gusztust csinalt, sot, hogy meggydzodjek szavai hitelessegerol, meg is kostoltatta velem az etelt. En csak egy salatat ettem, mivel nemigen szoktam vacsorazni, s bizony kisse meg is bantam, hogy ezen a rendkiviili napon nem alltam el a bevett rutintol. Igyunk valamit, ajanlotta, amikor kiiiriilt a tanyerja. Maradsz a kek tiindernel? Valtok inkabb, nevetett. Mit szolsz egy testesebb, barsonyos vdrosborhoz? Legyen. Bar vannak ketsegeim a kinalatot illetden. Annyi a borasz a kornyeken, csak talalunk valami helyi kiilonlegesseget! Sejtesem beigazolodott, helyi nem szerepelt az itallapon, de azert sikeriilt olyat valasztanunk, ami megfelelt az izlesiinknek. Az atvodkazott, atsdrdzott evek utan szinte furcsa volt, hogy borozunk. Mennyi idot is tdltottel a bortonben?, kerdeztem nehany korty utan eleg hangosan ahhoz, hogy mindenki felrbhbgjdn. Nagyszeru kerdes, dicsert meg Fiilop. Het evet. Hat akkor messze voltal a nyugdijtol!, csipkelodott Zsolt. Hogyne, de nem is volt celom kitolteni a tizendt evet. Hogy konnyii legyen munkahelyet valtani, beszoltam a fdnoknek. Abszolut igazam volt, de hat azt tiirik a legkevesbe jol. Masnap mentem meloba, nem teljesen gyanutlanul, s hat nem is kellett csalodnom: ott vart a felmondas, ripsz-ropsz alairtam, osszekaptam a cdkmokom, egy pillanatig sem sajnaltam, hogy vege lett a brutal korszaknak, bar anyagilag igazan nem volt okom panaszra, hiszen rovid ido alatt dsszesporoltunk haromszobas lakasra. Mar fel tizkor otthon is voltam. Dori oszinten megoriilt nekem, kezembe nyomta Timiket meg a cumisiiveget azzal, hogy eleg nyfigos, etes-
