Irodalmi Szemle, 2017

2017/11 - N. Tóth Anikó: Iuvenes dum sumus (próza)

sem meg, aztan elviharzott, majd bordo hajjal tert vissza, alig ismertem ra. Tempora mutan­­tur, uj eletet kezdiink, mondtam jelentosegteljesen, 6 pedig hitt nekem. Masfel honap mulva mar Londonban eltiink. A gyerkdcoket is vittetek?, hiiledezett Kata. Mar hoi hagytuk volna? Anyam, bar sapitozott egy sort a kivandorlas miatt, nem vallalta, volt eleg baja apammal, aki addigra mar hulyere itta magat. Dori sziileinek maganvallalko­­zasuk volt, abba nem fert volna bele egy virgonc unoka sem, nem meg harom. Mi se tudtuk volna elkepzelni az eletiinket nelkiiliik, szerintem Dori belehalt volna a banatba. Jottek sze­­pen veliink, oriiltek a nagy kalandnak. Dani ujrajarta az elsot, Verocskat ovodaba hordtuk, hihetetlen gyorsan tanultak a nyelvet, csak kapkodtuk a fejiinket, milyen szavakat hasznaltak, azzal szorakoztak, hogy egymas kdzott angolul beszeltek, ha nem akartak, hogy ertsiik, mirol folyik a tarsalgasuk. Dori meg Timivel otthon volt az egyszobas berlemenyiinkben, szeren­­csere nem meltatlankodott egy percig se. Es te? Egy webaruhazban helyezkedtem el, elektronikai cikkeket csomagoltam. Nem volt ne­­hez munka, csak a nyelvtanulas ddcdgdtt, mert a kollegaim lengyelek es csehek voltak, igy lepeshatranyban maradtam a gyerekeimmel szemben. Aztan egyszer reklamaciot kaptunk, meghozza szemelyesen jott be a panasztevo, ami eleg szokatlan dolog volt, mert az ilyesmit a futarral szoktuk bonyolitani. En voltam szolgalatban. Szerencsere akkor mar batran es fo­­lyekonyan beszeltem, meg ha grammatikai szempontbol nem is kifogastalanul. Az dregur korrekt volt, csak a felesege hisztizett, azt joval nehezebben is ertettem. A problemat megol­­dottuk, de valamiert rokonszenves lettem az dregnek, visszajott masnap is. Nem panaszkod­­ni, pontosabban panaszkodni, de nem az arura, hanem az asszonyra. Fajront utan beiiltiink egy pubba, pedig a bennsziildttek nemigen szoktak keveredni a jottmentekkel. Estig dumal­­tunk, Dorinak elfelejtettem szolni, annyira magaval ragadott a bacsi szeles gesztusokkal es mulatsagos grimaszokkal kisert sopankodasa. Volt is kisebb szovaltasunk aztan az asszony­­nyal, azt hiszem, feltekeny lett, ami azelott vegkepp nem volt ra jellemzo, a gyerekek csak bamultak, mert nem ismertek vagy mar elfelejtettek azokat a cifra kifejezeseket, amelyeket Dori a fejemhez vagott, illetve amiket en visszadobaltam. Az dreg latogatasa egyre gyakorib­­ba valt, csutdrtdkdnkent jott, iszogattunk, egeszen szorosra zartuk a baratsagunkat. Dori mar nem balhezott, a gyerekektol tanult inkabb angolul. Az egyik csutbrtokdn szokasatol elteroen nem sort rendelt a tata, hanem whiskyt, raadasul mindjart harmat. Amikor az osszeset el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom