Irodalmi Szemle, 2017
2017/11 - N. Tóth Anikó: Iuvenes dum sumus (próza)
seget, ami az ugras elott batoritasul elfogyasztott ginek szamlajara irhato. Meg jo, hogy eldrenyujtott karral rugaszkodtam el. Meglepodtem, amikor egyszer csak belemarkoltam az apro szemu kavicsba a to aljan, s valami fura roppanast is ereztem a nyakamban. Nem lehettem epiiletes latvany, amikor kivanszorogtam a partra, a tobbieknek el is ment a kedviik a csobbanastol, inkabb folytattuk a ginezest. Amugy vegiil is nem lett nagyobb baj, csak aztan eveken keresztiil eleg gyakran fajt a fejem. Volt, hogy hanyingerig. Mindig rafogtam valamire, stresszre, nehez gyomorra, egyaltalan nem gondoltam, hogy osszefuggesbe hozhato emlekezetes szaltommal. Ketszer korhazba is keriiltem megmagyarazhatatlan szediiles es ajulas miatt, de nem tudtak kideriteni az okat, nehany napon beliil hazaengedtek. Lehetett ez valamifele vezekles is, hisz rengeteg bunt kovettem el..., itt nehany masodpercnyi hatasszunetet tartott, es elmerengett az abszint folott. Aztan elkeriiltem a szeminariumba. Eleg jol titkoltad elottiink, hogy oda kesziilsz, jegyezte meg nemi szemrehanyassal Moni. Bocsassatok meg, draga barataim, akkoriban, a rendszervaltas kdriil meg megvolt a gores, hogy ilyen terveket nem forgatunk a fejiinkben, s foleg nem hangoztatunk nagy biiszken. Meg hat egyaltalan nem voltam benne biztos, hogy alkalmasnak talalnak erre a nem eppen konnyu hivatasra. De hat ministrans voltal, tudtuk rolad, hogy minden vasarnap ott tiistenkedsz es ajtatoskodsz az oltar elott, jegyezte meg Zsoka. A tiistenkedsz szo eleg furan fordult ki a szajan. Sot, sokszor hetkoznap is. Nagyjabol tizeves koromig nagyon komolyan vettem, aztan egyre fogyd meggydzodessel dltdztem be. De hat kenytelen voltam. Anyukam, az a draga, szent asszony csak ugy nezte el mindenfele kilengesem, ha ezt a kereset, elvarasat rendiiletleniil teljesltem. Bizott bennem, egyetlen fiacskajaban, a sekrestyebol gybnydrkddott bennem, vagy eppen szurds szemmel rott meg, ha valamit rosszul csinaltam. Igazabol o akarta, s nyomott be egeszen szelid eroszakkal a szeminariumba. A nemes cel erdekeben megmozgatott mindent, igy igaz tamaszra leltem Nandor atyaban is persze, az o kiterjedt kapcsolatrendszere nelkiil nemigen lett volna eselyem bejutni.
