Irodalmi Szemle, 2017

2017/11 - N. Tóth Anikó: Iuvenes dum sumus (próza)

Bizony eleg nagy meglepetest okozott, amikor hiret vettiik a palyavalasztasi tanacs­­adbtol, mosolygott az osztalyfdnok. Persze, tudom, visszahallottam, akkor nem is esett tul jol ez a megeldlegezett bizalom, bar a mai fejemmel azt hiszem, egyaltalan nem csodalkozhatok, de fokepp nem akad­­hatok ki azon, hogy szeretett es nagyra becsiilt tanaraim erdsen csovaltak a fejiiket, sot ketelkedtek valasztasom helyessegeben. Jokat derultimk ezen a megjegyzesen. Kozben mindenki megkapta a vacsorajat, csak Fiilope nem kesziilt meg el, ezert o engedelyt s egy ujabb abszintot kert a folytatashoz. Mindkettot megkapta. A szeminariumban eleg jo dolgom volt. Biztosan nehezen hiheto, de - ad maiorem Dei gloriam - rakaptam a tanulasra. A latin kifejezetten megtetszett, a retorikaban ege­­szen szep sikereket ertem el, es a gimnaziumi korusnak kdszonhetden az enekorakon is jol teljesitettem. Csak a lelki gyakorlatokat viseitem nehezen, mert azt teljes szilenciumban kellett tolteniink, ami, ugye, nekem fizikai megprobaltatast es lelki megrazkodtatast egy­­arant jelentett. (Itt tobben felnevettiink, Lacinak majdnem torkan akadt a falat, hossza­­san kbhdgott.) De nem voltam egyediil ezzel. Hogy enyhitsiik kinjainkat es leroviditsiik a rettento probatetel idejet, kartyaztunk. Ha szerencsenk volt, nem vettek eszre. Ha nem volt szerencsenk... Aki nem birta a szigoru szabalyokat, azt egy idore elkiildtek a seregbe. Hogy hova?, kapta fel a fejet Zsolt. Jol hallottad. Pontosabban nem kiildtek, hanem a magaval nem bird szeminarista ker­­te, hogy egy idore tavozhasson. Hogy lelekben megerdsodjdn. Rendbe tegye a hitet meg ilyesmi. Persze a sereg is egy agyonfegyelmezett intezmeny, szoval nem egy wellnessho­tel. No nem katonaskodasrol szolt a papnovendekek szamara, hanem betegeket apoltak, tobbnyire idoseket az elfekvoben. Te is kerted magad? Igen, ketszer is, ismerte be szinlelt szegyenkezessel. Sic itur per asperam ad astra. No ne dobd az agyad!, szolt ra Kata. Ugyan, ezt a mondast mindenki ismeri, legyintett Fiilop. Nehany honapnyi kemeny tapasztalat volt tenyleg. De egyaltalan nem banom. Nagyszeru embereket ismertem meg. Egy agg ezredest peldaul, aki partizan eletenek titkaiba avatott be, meg a kitiinteteseit is eloszedte az ejjeliszekrenyebol. Nekem adta utolso interjujat. En meg aztan nagy erokkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom