Irodalmi Szemle, 2017

2017/1 - Marosan Bence Péter: A szerelemről és más démonokról (Sartre és Merleau-Ponty szerelem-elméletéről)

MERLEAU-PONTY ES AZ EGYMASBA FONODAS ETHOSZA „Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, brzom, mint hullo targyakat afdld. Elmembe, mint afembe a savak, dsztoneimmel belemartalak, te kedves, szep alak, lenyed ott minden lenyeget kitolt.”32 Merleau-Ponty korai alkotoi korszakanak elso fomuve, Az eszleles fenomenolbgidja (1945) tobb ponton, minden kritikai megnyilvanulasa mellett, husegesen koveti a sart­­re-i filozofia bizonyos alapveto megfontolasait. Annyira, hogy Simone de Beauvoir, mikor a ket szerzo viszonya elmergesedett az otvenes evekben „pszeudo-sartre-ianiz­­mus”-nak nevezte Merleau-Ponty filozofiajat.33 Az elso fomuben azonban Sartre-hoz kepest mashova keriilnek a hangsulyok, illetve Merleau-Ponty tovabbgondolja elso erett, szisztematikus filozofiai muvenek, A viselkedes strukturajanak (La structure du comportement, 1942) legfontosabb eredmenyeit. Az embert alapvetoen megtestesiilt szubjektivitaskent ertelmezi, melynek letezeset viselkedeses strukturak rendszere jellemzi, amelynek reven az ember mindenkor egy vilagba agyazodik bele. Az ember „fungalo intencionalitas”, „testi intencionalitas”,34 aki mindenkor egy vilaggal all korrelacidban. A testi szubjektivitas reszben oroklott vi­­selkedes-strukturak rendszerekent van jelen a vilagban, reszben, szabadsaganal fogva, kepes tavolsagot teremteni vele sziiletett osztoneihez, viselkedeses motivacidihoz ke­pest, es kepes uj viselkedesi formakat kialakitani, melyek a vilaghoz valo uj viszonyokat fejeznek ki. Az ember mint inkarnalodott szubjektivitas, lenyegenel fogva szabad leny. Merleau-Ponty filozdfiaja mindenekelott a testiseg, a testi „vilagon-let” („etre-au-mon­­de”) bolcselete. A test a szubjektivitasnak az az eredendo modja, ahogyan leteben osz­­szefonodik a vilaggal es a tobbi szubjektummal. Az inkarnacio gondolata Sartre-nal is kitiintetett helyet foglalt el. Sartre es Mer­leau-Ponty mindketten egyetertettek abban, hogy az ember eseteben nem annyira ar-3 2 Jozsef Attila, Oda. 3 3 Simone de Beauvoir (1955), » Merleau-Ponty et le pseudo-sartrisme «, Les Temps modernes, no 114-115, juin-juillet, 1955, 2072-2122. 3 4 „Intentionnalite operante”, „intentionnalite du corps”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom