Irodalmi Szemle, 2017

2017/1 - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca)

keze, mert ahogy a regi fotokon is latszik, olyan darazsdereku, de ugyancsak kerek es fejlett mellu kamaszlanyka tobb nem volt a szeles kornyeken, mint jo anyad. Nyugodjek, mindig mondta is mar iddsebb koraban, hogy ezek a dinnyek itt csak a hatfajast hozzak ra! Azt is meseltek, hogy anyai oreganyad, a Mali neni, fustds vasaloval kergette ki a wermachtos szallasmestert a hazbol ’44 telen, de csak azert, mert nem kbszont eleg hangosan es saros csizmaval a tisztaszobaba lepett. Azt is tudom, alig harom het mulva a nemetek utan mar a ruszki sztarsinanak, azaz hadtapos tisztnek latta el a bajat egy regi, meg a megboldogult ferje altal legenykorban faragott sulykoldval, mikor szemtelenkedni kezdett vele ’45 januarjaban. Utolso malackajat akarta elrekviralni, es meg a fenekebe is belecsipett a ruszki. No, nem kellett volna, csunya dudorokat szerzett a homlokara emiatt. Maga a major, vagyis na, az ornagy elvtars kacagta ki az esetet, es latva a harcias amazont, megtette tiszti szakacsnenak az oregasszonyt. Nagyon tudott fozni a venasszony, azt mindenki allitotta rola, nem hiaba jart hat falun tulra lagziba, fo fozoasszonynak. Emlekszel, keresztapad is micsoda ember volt, egymaga csalta ki es fektette le a ket es fel mazsas anyakocat valami fura trukkel, es meg is szurta, szegeny coca eszre se vette, mar hempergett is. Pedig meg a gazdaja, a Mali mama, meg az se, bizony nem mert bemenni a termetes allathoz a rajcsurba, mert bolondos egy coca volt az, egyszer egy malaclopo tolvajnak az ujjat is leharapta! Micsoda tor volt az, hu, maig emlekszem, te! Mi, kamaszok a szalmas perzselest kaptuk munkanak, akkor ittam eletemben eldszor borzagot, azaz a foldi bodza bogyojabol hazilag, dugott rezcsoves szeszparlon lecsepegtetett palinkat! Maig itt az ize a nyelvemen! Keresztapad megmerte a szalonnajat a cocanak, emlekszem, a hati szalonna tizenhat centis volt. Soha nem lattam olyat azota! A kolbasz meg? Mennyi is volt? Vagy hatvan meter talan? Haj, azok a gbzok, sulyos szagok, zsiros fenyben tancolo fustkarikak, meg a sok bolondos tortenet, haborukrol, aratasokrol, meg regebbi disznotorokrol, remmesek a fiizesben talalt kardokrol, de jo is volt hallgatni azokat! Joi van, na, tudom, itt az ideje abbahagynom ezt, mert nem sokaig birod az en privat, szinte biztos, hogy pontatlan, es mindig mindent megszepiteni igyekvo emlekezeseimet, hat inkabb nem nosztalgiazok mar tovabb, mert meg a sarokba vagod a levelet, es am it meg igazan uzennek vele, azt nem from meg emiatt. Vagyis en megirom, csak te nem olvasod el. Hat akkor meg egyszer irnam neked: batorsag kell. Ehhez a szaros vacak elethez az igen fontos dolog, mondhatnam nelkiilozhetetlennek is. Plane igy ujevkor, ami ugyan csak egy esemeny, egy datumvaltas, de megis mindenki ugy erzi, azt gondolja, valami uj kezdo-