Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca)
dik, valami regi veget ert. Pedig ez minden pillanatra ervenyes. Egyik mulik, masik erkezik, s ami most volt, az mar mult, ami eppen felelmet okozott, mar jelen, es nem is annyira felelmetes, mert maris mulik, elfele! Batorsag! Benned van, vigyazz is ra! Hat mekkora nagy egy dolog odahagyni a kenyelmes varosi letet, s a meleg radiatort, a kozeli boltot, a szaz lepesre van a posta meg a hivatal biztos letet, es kikoltozni falura. Reggel kazant rakni, havat seperni, fiistot faragni, madarat etetni! Latod, enbennem csak a hija van annak a batorsagnak. Vacak, semmire se jo, sarokban kucorgo lettem, alamuszi nyuszi, pedig bejartam a vilagot. Hellaszt es Pragat, Pestet es Budat, Nagyvaradot es Londont, Szofiat es Isztambult. Olyan flegma, unatkozo aluriemberkent, aki jatssza azt, hogy mennyire nem erdekli mar a vilag. Pedig de mennyire erdekel! De anynyira gyava vagyok, hogy magamnak sem vallom mar ezt be, s ez mar olyan eset, ami klinikai! Mondanad lakonikusan. Egyszoval! Felek, s az elethez valo batorsagom renyhe, azt erzem, semmit nem tudok tobbet, mint indulaskor. Latni ugyan lattam sok szepet meg hamisat is, izleltem idegen izeket italban, etelben, megse erzem magam mar valos embernek. Plane nem vilagjart, kimuvelt batornak. Inkabb csak azt erzem, zavar ez a mumajer, talmi, hamis vacak csilli-villi alca, ami a vilag meg az emberek arcan mostansag igencsak erdsen ott van! Herman, egyes egyediil naiad nem tapasztalom ezt. Etesd a madarakat! Legyen eleg tiizelod! Neha olvasd el a regi leveleim, es valaszolj! Elbujok most a teli lepel ala, mint a bogar fa kergenek repedesebe, s onnan felszegen, ovatosan figyelem: az idot is, meg a mulasat is. Ez jut! De lehet ezt ralatassal kezelni! Majd igyekszem! Ha volna foldi bodza, azaz borzagpalinka valahol, azt szerezhetnel nekem. Kenyes beteg, mindenfele idegen koszton elgyamoltalanitott gyomrokra allitolag jo gyogyszer az! Tartson meg az ur! Azurkek legyen a fejed felett az eg! Fridolinod!
