Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca)
SZASZI ZOLTAN FEL-VIDEKI LEVELEK Paratian evbe leptiink, Hermanom! BUEK vagy mi! Tudod, hogy utalom, ha az ido mulasara figyelmeztetnek. Tudom, nem lehet ellene vedekezni, egyszerubb elviselni. Mindenekelott is kivanom, amit kivansz magadnak, ugye, mert hat csak te tudod azt a legjobban, mi kell neked, szoval kivanom, legyen meg a te akaratod, ohajod, ne legyen szomorka sohajod, meg hiany se erjen semmiben. Batorsag! Az legyen! Szoval nem gyavasag, hanem batorsag. Ez kell az elethez, nem a gyavasag, ami bennem lakik mostansag. Gamat vacak lettem te Herman, ramzuhant a teli depresszio, utazni se penz, se kedv. Vacakolok a felhomalyban, regi fotokat forgatok a kezemben, megkeresem harminc eve nem latott ismerdseim ezen a vilaghalon, meg merengek, tipegek, mint aki megveniilt! Gyava vagyok szembe nezni a szamokkal, az evek suhand sorozatloveseivel, elszamolni magammal. Mar csak a baratsagod biztos pont ebben a vilagban, csak az! A munka az egy dolog, annak mennie kell, a penz a masik nagy allando, vagyis valtozo, annak is mennie kell. Csak ez a batorsag! Ez hagyott el engem! Remelem, teged nem! Ugy tudom, benned eleg sokat hagytak a suruveru oseid! Te meg a megtestesiilt szilardsag, a biztonsag, a szelidseg szobra vagy nekem! Hogy is meselted? Apad a lovat szoren elite, aztan a Sajo partjan, ahonnan latni lehetett a mozdony duhogo fustjet, versenyt futott a Csinos nevii hereltet hajtva az ozdi szemelyvonattal. Emlekszel? Azt Mali mama mondta, mikor kamaszok voltunk, s en butan lecuppantam a ti ven diofatokrol, hogy micsoda huncut, pajkos egy kislany volt az edesanyad. Rola az a hir jarta, hogy kamaszlanykent a legmagasabb diofarol, tudod, ami a templomkertben allt es vagy szazotven evesnek mondta a plebanos ur, no, arrol szedtek le a tuzoltok Szent Imre napjan, bucsukor, mikozben o csak kacagott, mert allitolag leszedes kozben csiklandozta a derekat a legkackiasabb bajuszu onkentes tuzoltd! Gondolom, nem veletlen tevelygett a tuzoltd
