Irodalmi Szemle, 2017
2017/6 - TRANSZKULTURALIZMUS - Svetlana Žuchová: Yesim (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / TRANSZKULTURALIZMUS
nines kedvem keresgelni. Ma este meg pihenni szeretnek. Kiszaladok a benzinkutra cigiert. A benzinkutra, amelyre majd kesobb emlekezni fogok. Csakhogy ma ma van. Ez a fout, es itt, a sotetben, ez a neonokkal megvilagitott benzinkut. Mint a regi amerikai filmekben. Mint a sztrada menti autoscsarda. Ismeretlen benzinkutas, meg nem tudja, ki vagyok. Cigarettat es gyufat kerek. A lakasba tarto visszauton szettepem az atlatszo vedofdliat. Hazafele tartva. Mert ez a lakas matol az otthonom. A lakas, amelynek a kulcsat idegenektol kaptam. Ez a bejarati ajtd, ez meg a postalada kulcsa. Ez nyitja a kertkaput, mert a lakas egy csaladi haz foldszintjen talalhatd. Mint egy torpes rajzfilmben. Atnyujt egy harom kulcsbol allo kulcscsomot. Akkor viszontlatasra. Minden jot. Erezze otthon magat. A kornyek csendes, nem hianyzik itt semmi. Maradnanak, de el kell koltozniuk. Mert a gyerekek miatt kell a nagyobb lakas. Mondjak, es kezet nyujtanak. Mint a kiilfdldi kiildottseg az esti hiradoban. Akkor minden jot. Erezze itt jol magat. Nines miert rosszul ereznem magam. Bar messze a varoskozpont, de minden itt van keznel. Es itt all meg a sarkon az autobusz, tizpercenkent jar. Ezzel gyorsan bent vagyok a varosban. Nem messze van egy nagy szupermarket. A benzinkut pedig rogton itt a fouton. A legrosszabb esetre. Ha vasarnap delutan jut eszembe, hogy nines itthon tej. Vagy ha elfelejtem, hogy a kedd iinnepnap. Es minden zarva. Ugy beszelnek, mint a radioban a bemondo. Mint a fiatalok eleterol szolo radiomusorban. Meg akkor is be tudom szerezni a legsziiksegesebbeket, itt, a benzinkuton. Konnyeden gyalog is elmehetek. Vagy ha elfogy a cigim. Szoval eddig minden rendben. Meglatom majd, milyen jo lesz itt. Integetnek. A haz elotti autora raadjak a gyujtast. Kulcscsomdval a kezemben az eloszobaban allok. A postalada es a bejarati ajtd kulcsat szorongatom. Elkezdhetnek kicsomagolni. Nekiallhatnek. Valamelyik dobozbol eldkotorhatnam az itthoni nadragot es egy polot. Atoltozhetnek itthoni ruhaba es munkahoz lathatnek. Mint a rajzfilmszereplo. Felturnem az ingujjam es nekilatnek a munkanak. Ha mast nem, legalabb az agynemut megkereshetnem. Felhuzhatnam az agynemut, hogy ne a puszta takaron aludjak. De most nem jut eszembe, melyik dobozba tettem. Mindent eld kellene rancigalnom. Szet kellene pakolnom a holmim az eloszo-
