Irodalmi Szemle, 2017

2017/6 - TRANSZKULTURALIZMUS - Svetlana Žuchová: Yesim (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / TRANSZKULTURALIZMUS

bai lindleumon. Bevasarloszatyrok. Belejiik kellene nezni. Ebben vannak az edenyek. Ovatosan, nehogy szettorjenek. Ezek a cedek. Meg azt is megtehetnem. Bekapcsolhatnam a zenet. Zenehallgatas kozben csak ugy lekuporodhatnek az tires szoba kozepere. Mielott meg kipakolnek. Csak ugy torokiilesben zenet hallgatnek. Ez is olyan valami lenne, amire kesobb emlekezhetnek. Ahogy elso este az uj lakasban torokiilesben iiltem a lindleumon es zenet hallgattam. Csak ugy, az tires szobaban. Mielott nekilattam volna a munkanak, meg pihentem egy kicsit. Csakhogy nem tudom, hoi vannak a cedeim. Melyik dobozban. Mindent eld kellene ramolnom. Az osszes reklamszatyrot, amelyekbe a vecepapirba gongyolt edenyeket raktam. Hogy a szallitaskor nehogy megseriiljenek. A cedek talan legalul vannak. Vagy egy masik dobozban. Nem tudom. Ma este mar hagyom. Mindent hagyok ugy, ahogy van. Ahogy az el nem soport havat a kertkapu elott. A koszos poharakat a dohanyzoasztalon, miutan elmentek a vendegek. A dobozok kicsomagolatlanul ott maradnak az eloszobai lindleumon. A porcicakkal egytitt. Majd holnap elintezem. Elmehetnek cigiert. Azok az emberek azt mondtak, itt van kozel a benzinkut. Nem messze. Csak ki kell menni a foutra. Eloszor zarom be a lakasajtot. Azzal a kulccsal, amelyik nem a postaladat nyitja. A masikkal. Csak nehogy elveszitsem. Senkinek sines potkulcsa. Ket kulcsot kaptam. Ket kulcscsomot. Ertekesek, mint az ekszer. Mindegyik uj. Azt mondtak, hatha adni szeretnek valakinek. Kinek adjak lakaskulcsot. Valaki olyannak, aki elozetes bejelentes nelkiil beallithat. Igy mondtak azok, akik a kulcsokat adtak. Hogy ket kulcsot adnak mindenbol, hatha akarok adni valakinek. A biztonsag kedveert. Ha veletleniil kizarnam magam. Ha nagy sietve becsapodna az ajto. Es csak akkor vennem eszre, hogy a kulcs a zarban maradt. Hogy ne kelljen hivnom a zarszervizt. Mert az eleg draga, es sokaig tart, mig kijonnek. Ne kelljen varnom. A haz elott fagyoskodnom. Azert mindig jobb, ha valakinek van kulcsa a lakashoz. Legalabb a szomszednak. Vagy mas megbizhato szemelynek. Biztosan szeretnek adni kulcsot valakinek. Ezert adnak rogton kettot. Mondjak. Szoval ket kulcscsomom van. Az egyiket otthon hagyom, es a masikkal bezarom az ajtot.

Hogy a masikat Maxnak adom-e. Mit szolna. Ha azt akarnam, legyen kulcsa a lakasomhoz. Azt is mondhatom, csak a biztonsag kedveert. Ha esetleg kiesuknam magam. Ez barkivel megeshet. Mint egy szetszort liba. Szorakozott mtivesznd. Barkivel megtortenik az ilyesmi. Nines ebben semmi furcsa. Ha azt szeretnenk, legyen masnak is potkulcsa a lakasunktol. Ez nem kell, hogy barmit is jelentsen. Mert a szavaknak mindig van tobblet-