Irodalmi Szemle, 2017
2017/6 - TRANSZKULTURALIZMUS - Svetlana Žuchová: Yesim (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / TRANSZKULTURALIZMUS
SVETLANA ZUCHOVA YESIM „Bticher, so hat der Dichter Jean Paul einmal bemerkt, sind dickere Briefe an Freunde.” (Peter Sloterdijk: Regelnfiir den Menschenpark / Szabalyok az Emberparkban) Mindig igy gondoltam erre. Amikor az egyik vasarnap delutan ki kellett lepnem az egyik ilyen lakasbol. Kiflitvagy viragtapot venni. Amikor az egyik ilyen vasarnap kitalaltam, hogy atiiltetem a kinai rozsat. Akkor jutott eszembe. Hogy eppen ezek a vasarnap delutanok valnak kesobb a legszebb emlekekke. Olyanokka, amelyek nem szerepelnek egy fenykepen sem. Amikor mar csak azert tertek vissza a lakasba, hogy kidobjatok a szemetet. Mielott valakinek vegleg leadjatok a kulcsot. Ahogy atnyujtjatok a kulcscsomot egy idegennek. Mint a stafetabotot. Amikor odaadjatok a kulcsokat, minden jot kivantok. Azt mondjatok, az illeto erezze ugyanolyan jol magat a lakasban, csak kellemes dolgok tortenjenek vele. Azok a vasarnapok, amelyeket annyira nem becsiiltetek. Most, amikor a koltozes elott az utolso holmitokat is kartondobozokba csomagoljatok. Amit a zoldsegestdl kertetek. A szekreny aljan maradt ruhakat rakjatok bele. Amelyeket most egyenkent huzogattok elo, es azon gondolkodtok, magatokkal vigyetek-e egyaltalan. Mert mindent, ami valamit is ert, mar elszallitott a kdltdztetdauto. Mar csak az utolso aprosagok maradtak hatra, amelyek itt hevernek szetdobalva az tires lakasban. Az dreg ruhak a szekreny aljaban. Par repedt csesze a konyhaban. Valamikor meg a nyaralasrol hoztatok, es most nem tudjatok, magatokkal vigyetek-e egyaltalan. Az aprosagok, amikert kocsival jdttetek vissza. A csomagtartobol eloveszitek azt a par dobozt, amelyet a zoldseges adott, es a fiok aljabol kiszeditek a regi rongyokat. Vasarnap delutanonkent viseltetek ezeket. Amikor kiszaladtatok tartos tejet venni. Kinyult ujju kardiganban es Szeretem Parizst feliratu poloban. A Szeretem helyen egy sziwel. Fogkremfoltos farmer. Reggel ebbe ugrottatok bele, amikor kikeltetek az agybol es fogat mostatok. Az agy mellett hevert. Az elso, kezetek tigyebe keriilo ruhadarab. Es ebben ugrottatok ki vasarnap delutan cigit venni. A sarki benzinkutra, mert semmi mas nem volt nyitva. A benzinkutas mar ismert. Atnyujtott egy doboz cigarettat, ti pedig betertetek az egyik mellekutcaba, es szetteptetek a dobozon levo attetszo vedofoliat. Minden ilyen vegtelen vasarnap este erre gondoltam. Tul hosszura nyultak a napok, mint
